„Nem egyébért, csak hát mára már nagyon összezavarodott, azt próbálván megmagyarázni, miért nem lehet a győzelemként beharangozott szavazás után sem használni a székely zászlót.

Egy éve ugyanis, mikor Ponta pártja benyújtotta a zászlótörvény-tervezetet, és annak kapcsán áttételesen mi, választók, Mártont odatettük, hogy erről a románokkal tárgyaljon, még azt mondta, a zászlótörvény-tervezete ugyan nem kimondottan a székely zászlóról, de nyilvánvalóan arról is szól. Most pedig, egy év után kerek-perec azt állítja: »Én soha nem mondtam azt, hogy a most elfogadott zászlótörvény a székely zászlóról szól.«

De hát akkor miről, a kutyafáját? – teszem fel a kérdést, mint felháborodott olvasó. S ha nem arról, akkor mit mind kellett bezgetni minket, választókat egy éven keresztül, hogy hej, de hej, és hü-hü-hű, hogy eljön majd a Kánaán, és majd oda tesszük a székely zászlót, ahova akarjuk?! Isten őrizz, hogy én szembesítsem Márton Árpádot bármivel is, de még párttársa, Máté András Levente is azt hitte, hogy bizony a törvény erről szól, mikor megfújta a győzelmi harsonákat annak elfogadása után. (…)

Nekem e »mártoni gyöngyről« Ezópusz meséje jut eszembe a rókával és a szőlővel: ha elérem, megeszem, ha nem, akkor az savanyú. Nem lenne becsületesebb beismerni, hogy a szőlőt nem értük el, mert én, Márton Árpád, nem tudtam elég magasat ugrani?”