„Ha az Egyesült Államokban – mely egyébként egy föderáció s nem konföderáció, mint az EU – lehet tagállami hatáskörben a halálbüntetés, akkor ez az Unióban tökéletesen működhetne. És ez lenne a normális, elvégre a funkcióját tekintve az EU nem ideológiai terror-kommandó, hanem egy gazdasági társulás. Más kérdés, hogy túlburjánzott, és ellenőrzése alá akarja vonni a tagállamok társadalmi életének újabb szeleteit.

Abban is igaza van Orbánnak, hogy vitatkozni bármiről lehessen, hogy ne legyenek tabutémák. S persze abban meg végképp igaza van, hogy Európa maradjon meg az európainak, Magyarország pedig a magyarnak.

Ami ez utóbbi kérdést illeti, a 24. órában vagyunk. Egyre több európai nagyvárosban kerülnek többségbe a bevándorlók. Ami önmagában nem lenne nagy tragédia, a bevándorló lehet magyar, lengyel, cseh vagy román is. Akik olyannyira törekednek a beilleszkedésre, hogy a legtöbb esetben már a második generáció feladja a nyelvét, a zöm pedig tisztességgel dolgozik, igyekszik hasznos tagja lenni a társadalomnak. Magyar szempontból e nagy alkalmazkodási készség nem öröm, európai szempontból viszont éles határt húz a közép-európaiak és a különböző kontinensekről érkező, nem kis részben muszlim, asszimilálhatatlan, eltérő szokású, eltérő erkölcsi felfogású színes társaság közé. Ez utóbbiak feldúsulása átrajzolja olyan városok bűnügyi statisztikáját, mint Brüsszel, Párizs vagy London. »Az idegen szép« – hirdették az SZDSZ-esek perfid álnoksággal a ’90-es évek elején. Valóban szép – otthon, a maga hazájában.”