„Egyesek felvetették, hogy nem a gyermeksegélyből kell gyermeket nevelni, sőt nem a segélyért kell gyermeket hozni a világra. Ez így van, de köztudott, hogy Romániában, az Európai Unió legszegényebb országában sok esetben a gyermeksegély számos család egyetlen biztos (!) jövedelme. És vannak, akik valóban szinte futószalagon „gyártják” a gyermekeket, hogy minél több segélyt kapjanak.

Ám ha utánaszámolunk, 84 lej szinte pont olyan kevés, mint 42. Egy család, amelyiknek ez az egyetlen jövedelme, biztosan nem Pampersszel pelenkáz, és nem a reklámokban népszerűsített tápszereket vásárolja meg a babának, örül, ha kenyérre futja. Mindemellett jó, hogy emelik a gyermeksegélyt, de ez semmi esetre sem oldja meg a gyermeknevelési problémákat.

Folyamatosan, de főleg választási kampányok idején állandó téma, hogy kiöregedőben az ország, hogy növelni kellene a fiatalok gyermekvállalási kedvét, és fűt-fát ígérnek a szavazatokért. Azonban ezzel is csak azokat „bátorítják”, akik kizárólag a segélyért vállalnak gyermeket, és akiknek a gyermekei továbbra is ugyanolyan szegénységben, nélkülözésben nőnek majd fel, mint eddig.

Az lenne az igazi »befektetés« a jövőbe, ha a kormány több pénzt költene bölcsődékre, óvodákra, iskolákra, oktatási-nevelési programokra. Akkor nem lenne szinte vakmerőség a gyermekvállalás. Erre kellene gondolnia a kormánynak és a parlamentnek, amikor mindenféle aggodalmaskodás nélkül szavaz a saját javára.”