„Mit is várhattunk volna, mit is várhatnánk az örökkön Erdélyt féltő románoktól? Felcsillant viszont bennünk a remény, amikor egy kisebbségből kiemelkedett személy lett az ország elnöke. Az utóbbi időszakban azt tapasztaljuk, hogy Klaus Iohannis nem tudja, melyik lábára álljon. Már akkor gyanús volt, amikor Johannisról Iohannisra cserélte a nevét és kijelentette, hogy az országban valamennyien románok vagyunk. Hogy ezzel mennyire értenek egyet a szászok és a svábok, az az ő dolguk, a magyarok eddig is, ezentúl is ragaszkodnak magyarságukhoz.

Iohannisnak elég gyakran változik a véleménye a magyarokról. Az RMDSZ kongresszusának szánt üzenetében még az állt, hogy a romániai magyarság számos gondja megoldatlan, nemrég Németországban már azt mondta, Romániában nincs magyarkérdés. Legutóbb Iohannis már úgy fogalmazott, hogy vannak még megbeszélésre váró problémák, teljesen normális követelések, a román állam a legtöbb kérést teljesítette, de a magyarságnak vannak nem helyénvaló, különleges követelései is.

Klaus Iohannis hangsúlyozta, hogy a romániai kisebbségek lehetőségeinek, jogainak számbavételével »gyorsan megállapítható, hogy a már régen megoldott problémákból sokkal több van, mint a megbeszélésre váró problémákból«. Tény az, hogy a román államhatalom 1918 óta nemzetbiztonsági kockázatként viszonyul a magyarsághoz.”