„Ha fedélzeten tartják az elítéltet, azt itthon még el tudják simítani a Băsescu-rendszerrel és maradványaival szembeni hadakozás címén a végleges ítéletig, viszont nemzetközi szinten kerülnek igencsak kényelmetlen helyzetbe, mert jogállamokban nevelkedett embereknek elég nehéz lesz megmagyarázni, hogy miért tartanak magas funkcióban választási csalásért elítélt elvtársat.

A másik lehetőség a párt második számú emberének menesztése, ami az őket jól ismerő elemzők szerint a helyi bárók lázadásában megmutatkozható belső viharral fenyeget, de elkerülhetetlenül a központi vezetés népszerűsé-gének megroggyanásával járna házon belül. Viszont az alakulat élén egy választási vereséget túlélő kormányfőnek még nyereséget is hozhat egy lehetséges rivális eltűnése.

Az a kormánypárt gondja, hogy ebből a slamasztikából hogy mászik ki, de a referendumperben hozott első fokú ítéletnek az egész politikumra kiterjedő hatása is van. Mert ha választási csalással börtönt lehet kockáztatni, akkor ezentúl a kampányfelelősök minden pártházban jól meg kell gondolják a választók mozgósítására irányuló hadjáratok fogásait. És ez kemény kihívásnak ígérkezik a jövőre esedékes választások viszonylatában, hiszen egy friss felmérés szerint a pártok és a parlament lakossági bizalmi indexe mélyről kutatja ama bizonyos bányabéka becses ülőalkalmatosságát, tehát a mozgósítás igencsak elkelne.

Ha, okulva a szocdem főbáró példájából, jó választási programokkal igyekeznek majd megnyerni a szavazókat a pártok, még hajlamosak lehetünk egy távolabbi jövőben elhinni, hogy ezek a közéleti kérdésekkel foglalkozó, a választókat képviselő szervezetek, és nem a közpénzekből magánhaszonra ügyeskedők önsegélyző pénztárai. Ez az ítélet is egy lehetőség a jobb irányba indító változásokra.”