Aggódik Aurescu

Természetesen a magyar külügyminiszter és diplomácia is (ha lenne ilyen, ha nem csináltak volna külkereskedőket a diplomatákból) aggódhatna. De a fő külügyér ilyen apróságokkal nem foglalkozik, leköti a keleti, déli meg mindenféle nyitás és a számtalan nagy, állítólag körvonalazódó biznisz lehetőség.
Hirdetés

„Pedig tényleg aggódhatna Szíjjártó Péter is, mert bár egyelőre nem ugyanolyan mértékben, mint a magyarországi románság, de hosszú távon a határon túli magyar kisebbség nemzeti, kulturális identitása is veszélyeztetett főleg Szerbiában, Ukrajnában, majd szép lassan Felvidéken és Erdélyben is.

Aki közelebbről ismeri a magyarországi románok helyzetét – és más nemzeti-etnikai kisebbségekét is –, pontosan tudja, hogy Aurescunak igaza van. Jogos az aggodalma, hiszen bármely ennyire alacsony létszámú kisebbség léte veszélyeztetett egy nemzetállamban. Sőt, az ennél jóval nagyobb létszámúaké is, mert csak idő kérdése, hogy mikor olvad be teljesen, tűnik el nyomtalanul egy néhány tízezres vagy egy néhány százezres közösség. Mert, hogy el fog tűnni, az biztos, hacsak nem térnek észhez a tisztelt államférfiak és asszonyok, ha nem ébred rá az európai politikusi réteg, hogy nem tudja megvédeni saját felmorzsolódó határon túli nemzettársait mindaddig, míg abban az országban, amelyben élnek, a nemzetállami logika uralkodik. Valamilyen szinten tudják ugyan, az viszont még nem tudatosodott bennük, hogy kölcsönösség nélkül ez nem fog menni, olyan nincs, hogy én maradok nemzetállam, te pedig légy multikulti.

Épp a magyarországi románok helyzetét megismerve döbbentem rá arra, hogy a rendszerváltás utáni álmaink az egységes Európáról, amely kisebbségi gondjainkat is orvosolja majd, nem is volt annyira alaptalan. A felszabdalt, határokkal elválasztott közösségek ugyanis elkerülhetetlenül felmorzsolódnak, egyetlen esélyük a túlélésre a tényleges európai egység, amelynek keretében a világ legtermészetesebb dolga lenne a határmenti oktatás, kultúra összehangolása, a nemzetiségi kérdés kiemelése a tagállami hatáskörből.

Kis létszámú nemzeti közösségeknek számára ugyanis a legmagasabb szintű állami jóindulat mellett sem tartható fenn minden szinten az anyanyelvű oktatás. Egyszerűen nincs elég gyermek ehhez. Még a középiskolai oktatás is csak kínkeservvel oldható meg, mert amint ezt a saját erdélyi tapasztalatunkból tudjuk, ha egyetemen nem tanulhat anyanyelvén a gyerek, sok szülő hajlamos a versenyhátrány kivédése miatt eleve többségi iskolába adni gyermekét.”

Hirdetés