„A székelyek nagy menetelése után másfél évvel ismét újszerű kezdeményezéssel hozakodott elő a Székely Nemzeti Tanács: lármafákkal jelölnék ki a történelmi Székelyföld határait.
Izsák Balázs elnök felhívása e rendha­gyó, de látványos tiltakozásra azért is idő­szerű, mert a 2013. október 27-én Bereck és Kökös között megvalósult csodát, a százezernél több résztvevőt megmozgató élő láncot követnie kell egy újabb nagyszabású akciónak – az autonómiaigény ilyen erőteljes, látványos felmutatására szükség van bizonyos időközönként, ellenkező esetben lankadhat a közösség ébersége, lazulhat a Székelyföl­dön élőket összekötő kötelék, gyengülhet az önrendelkezés iránti elkötelezettség.

De talán a közösségépítési szempontoknál is nyomósabb érv, hogy érzékelhetően fokozódik a közösségünkre nehezedő nyomás. Korlátoznák nyelvi jogainkat, Erdély-szerte tábla- és feliratháborúkat provokálnak, és attól sem riadnak vissza, hogy semmibe vegyenek. A legnagyobb nemzeti kisebbség, a magyarság képviselőinek kizárásával Kolozs­váron tartott kisebbségekről szóló nemzetközi konferencia legalábbis azt bizonyítja: a román diplomácia a legaljasabb húzásokra is képes, hogy tovább éltesse azt a hazugságot, mely szerint Bukarest példaértékűen megoldotta a kisebbségben élő nemzeti közösségek problémáit. És ne legyenek illúzióink: ugyanígy figyelmen kívül hagyják majd kéréseinket, jogköveteléseinket akkor is, amikor végrehajtják majd az alkotmány módosítását vagy az ország közigazgatási átszervezését.”