„Mert a kirakatrendezéshez mesterien értenek. Aláírt egyezmények, ratifikált charták szerint szabad, teljes jogú polgárai vagyunk az országnak, amely adóinkat nem szégyelli elvenni, használhatjuk nyelvünket, és a díszletmesterek el is konferenciázgatnak például a kisebbségvédelmi keretegyezmény ratifikálásának évfordulója kapcsán. Diplomaták és a témakörben nem igazán illetékes alkotmányjogászok mondják a szépet a kincses városban, közben száz kilométerrel errébb sok ezer lejes bírság jár a magyar felirat példányáért. És lehetne még sorolni.

A kirakat díszleteinek kiemelkedő darabja a restitúció kérdésköre is, mert papíron tisztelik a tulajdonjogot, viszont a vörös rendszerben egy tollvonással elrabolt javak visszaszolgáltatására kevés volt negyedszázad. És csak a vak nem látja, hogy a korrupcióellenes hadjáratba szépen sikerült becsomagolni a restitúciós folyamat megfékezését. Ugyancsak a kincses városban tartottak egy nem dísz, hanem valódi, a témakörben jártas szakértőket felvonultató konferenciát, ahol kiderült, hogy a Mikó-per óta akadozik a visszaszolgáltatási folyamat, az illetékes köztisztviselők és a bíróságok ott tesznek keresztbe, ahol bírnak. És akkor még nem volt szó arról, hogy amit visszaadtak, azt milyen feltételekkel tudják használni a tulajdonosok, mert a díszletmesterek a már visszaadott ingatlanok használatát is meg tudják nehezíteni.”