„Sokak fő célja az, hogy a törvényhozásban eltöltött évek alatt megszedje magát, s ha lehet, öreg korát is bebiztosítsa. De mindezt nem úgy, hogy honatyai munkájuk nyomán az egész társadalom létén javítsanak, hanem lejáratva a népképviseletet, a közös kenyérből minél nagyobb karéjt szeljenek ki.

Talán soha nem volt a román parlament szakmailag, erkölcsileg és emberileg ilyen mélyen, mint a jelenlegi. A műveletlen, iskolázatlan, a tudást nem értékelő, csak a pénzt előtérbe helyező, erkölcsileg romlott honatyák száma soha ekkora nem volt, mutatva a választási törvény nagy hiányosságait. A napjainkban elfogadásra kerülő jogszabály, bár javít néhol a régin, továbbra is hézagos, hiszen kiskapukkal tele, amely csalásra, nem megfelelő jelöltek állítására ad alkalmat.

Készülhetünk tehát arra, hogy az eljövendő honatyáknak, hon­anyáknak bizonyos hányadát továbbra sem a köz java, hanem csak a saját fizetése, nyugdíja, gépkocsija, frizurája, jóléte és családjának kényelme fogja érdekelni. S bár több mint százhetven éve Kossuth Lajos már elmagyarázta, »nem az a tartós, ami egyes érdekeknek hízeleg, hanem az, mely igazságon épült, valódi szükségen segített, s a nemzet életéből önként fejlett ki«, a maiak csak megmosolyognák az »élhetetlent«.”