A fösvény néhány árnyalata

A közel két és fél éve bemutatott produkció azért nevezhető rendhagyó színházi eseménynek, mert Bocsárdira és csapatára jellemző, hogy előadásaik estéről estére változnak, és nem csak úgynevezett érésről, csiszolódásról van szó, mert időnként elég fontos elemek, akár egész jelenetek kerülnek ki az előadásból. Az átalakulásokat tehát nem a minden produkcióra jellemző korrózió okozza, hanem az, hogy

az alkotói folyamat nem ér véget a bemutató napján,

Bocsárdi és színészei újabb meg újabb energiákkal töltik föl az előadást, újabb és újabb értelmezési lehetőséget hangsúlyoznak a szövegből, így annyira frissen tartják az előadásaikat, hogy érdemes újra meg újra megnézni ezeket. „Egy előadás akkor van kész, amikor levesszük műsorról – addig változik. Enélkül az igény nélkül a modern színház nem tud létezni” – mondta egy közönségtalálkozón Bocsárdi.

A fentiek miatt lehet azt remélni, hogy az előadás-temetésre egy tökéletes kristályszerkezetet, egy hibátlanra csiszolódott gyöngyöt mutatnak meg. A sepsiszentgyörgyi közönség is így gondolhatta, hiszen az utolsó előadásra is eljöttek, és akár a bemutatókon, a társulat teltház előtt játszott. (A róla való írást pedig annyiban könnyíti meg, hogy a spoiler-veszély tart a nulla felé.) 

a minket körülvevő, változó kor lenyomata gyarlóságainkban, 

mindenről, az égvilágon mindenről lemond. 

De ki is ez a Harpagon? 

gondolatok színpadi lecsapódásai mindig fontosabbak 

Az egységes színészi játékról szólva 

Harpagon mindenen kívül áll, csak a vagyon körül forgó mikrovilága érdekli,