// 2026. október 9., péntek // Dénes
Hegyi Réka Hegyi Réka

A fösvény néhány árnyalata

// HIRDETÉS

Kissé késve, azaz előadás-temetésen, nem a bemutatón sikerült megnéznünk Bocsárdi László rendezésében Molière A fösvény című darabját a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színházban. Évekig érlelt nemes bort fogyasztottunk.

(Külön)Vélemény

Szerző: Hegyi Réka
2015. április 27., 17:03

A közel két és fél éve bemutatott produkció azért nevezhető rendhagyó színházi eseménynek, mert Bocsárdira és csapatára jellemző, hogy előadásaik estéről estére változnak, és nem csak úgynevezett érésről, csiszolódásról van szó, mert időnként elég fontos elemek, akár egész jelenetek kerülnek ki az előadásból. Az átalakulásokat tehát nem a minden produkcióra jellemző korrózió okozza, hanem az, hogy

az alkotói folyamat nem ér véget a bemutató napján,

Bocsárdi és színészei újabb meg újabb energiákkal töltik föl az előadást, újabb és újabb értelmezési lehetőséget hangsúlyoznak a szövegből, így annyira frissen tartják az előadásaikat, hogy érdemes újra meg újra megnézni ezeket. „Egy előadás akkor van kész, amikor levesszük műsorról – addig változik. Enélkül az igény nélkül a modern színház nem tud létezni” – mondta egy közönségtalálkozón Bocsárdi.

A fentiek miatt lehet azt remélni, hogy az előadás-temetésre egy tökéletes kristályszerkezetet, egy hibátlanra csiszolódott gyöngyöt mutatnak meg. A sepsiszentgyörgyi közönség is így gondolhatta, hiszen az utolsó előadásra is eljöttek, és akár a bemutatókon, a társulat teltház előtt játszott. (A róla való írást pedig annyiban könnyíti meg, hogy a spoiler-veszély tart a nulla felé.) 

Bocsárdi László legtöbbször a klasszikus drámairodalomban találja meg azokat a szövegeket, amelyek hozzásegítik művészi elképzelései, vívódásai bemutatásához. Minden előadásában fölfedezhető 

a minket körülvevő, változó kor lenyomata gyarlóságainkban, 

elvakult szenvedélyeinkben, ezekkel szemben pedig az a kevés igaz érték, ami még föllelhető az emberben: az őszinte barátság, a szeretet, a szerelem és nem utolsó sorban a humor, mely gyakran az irónia és a rafinált öngúny formájában jelenik meg.

 

 

A fösvénység ilyen fényben emberi hiba, nem vétek. Pálffy Tibor alakításában Harpagon szinte tragikus sorsú hős, aki igen nagy árat fizet fukarságáért, kapzsiságáért: pőre és magányos marad. Számkivetettsége pedig szívszorító jelenség, hisz az előadásban esendőnek, emberinek láttuk, a dicséretnaplójába pedig bekerülhet egy-két apróság. Tékozló fiát, Cléantot (Derzsi Dezső) például nem ítéli ugyanazzal a szigorú mércével, mint mindenki mást.

 

Megpróbálja saját elvei szerint nevelni, elítéli esztelen költekezéseit, de mivel gyermeke, azt is megbocsátja neki, hogy kölcsönt akart szerezni, s ezzel őt is megszégyenítette. Az előadás végén szinte sírnivalóan sajnáljuk, amikor kiderül, hogy saját fia lopta meg, de ha visszakerül kincses ládikája, és ha nem kerül neki semmibe gyermekei boldogsága, 

mindenről, az égvilágon mindenről lemond. 

Gyerekeivel való viszonya ambivalens. Lányával (Ferenczy Gyöngyi) gyakorlatiklag nem törődik, Élise slampos, szedett-vedett ruhában téblábol a színen (jelmeztervező: Dobre-Kóthay Judit), Cléantot is visszafogja, ahányszor az szembeszáll apjával és vitatkozik. Mégis lázad, amennyiben apja szigorú akarata ellenére a titkárt, Valért (Mátray László) választja vőlegényül.

 

Cléant nehezebb eset, mert szerencsejátékon nyert pénzét magára költi, drága ruháival provokálja fukar apját. Harpagon mégis nagyon-nagyon bízik benne, újra meg újra elhiszi, hogy saját hasonmását faraghatja ki belőle. Mariann (Benedek Ágnes) megjelenésekor is hiszi, mert hinni akarja, hogy fia csak iránta való tiszteletből bókol a fiatal menyasszonyjelöltnek. 

De ki is ez a Harpagon? 

Gyógyszereket kilószám magával cipelő, tréningnadrágos-papucsos nagyvárosi közember, bizonyára nyugdíjas. Abból a fajtából, aki reggeltől estig panaszkodik rossz sorsára, a nyomorra, és aki képes ingyenbuszozni órákat, csak hogy pár banival olcsóbban szerezzen be valamit, amire szüksége van vagy lehet. Ad magára, mégis: esküvőjére készülvén öltönyéhez „ünnepi” bőr házipapucsot asszortál. Alapvetően jó kondiban van, szobabiciklizik (fogadnék, hogy ószeren vagy turkálóban tett rá szert) – de azt is csak azért, hogy áramot generáljon és megvilágítsa műanyag Aphrodité-szoborutánzatát, amiben összekuporgatott vagyonát dugdossa. Ez a nap fénypontja, és szigorúan egyéni foglalkozás.

 

 

Bartha József díszlete amúgy nem több ennél: elől mély, kétoldalt a nézőtérre befutó üres, tolóajtókkal frontálisan szegmentált és hátrafele perspektivikusan szűkülő (és enyhén emelkedő) tér. A szín mélyén tükörrel árnyékolt sírgödör, ebből néz vissza ránk az eszét vesztő Harpagon (a tükörben pedig, naná, csoportkép, a fösvény mögött ott sorakozik a tisztelt publikum, titokban kicsit fösvény mindenki, értjük ám!). A patyolat-ürességben a szobabicikli, több funkcióval (Fruzsina – Gajzágó Zsuzsa trónusa), a tükör előtt néha a kerti Aphrodité, rajta a szalonból kiszuperált narancssárga lámpabúrával. És a szanaszét szórt gyógyszerek, kisebb-nagyobb dobozokban, fiolákban, tégelyekben – minden szereplőnek viszonyulni kell ehhez a hipochonder és fösvény Harpagonhoz.

 

A darabokban (is) megfogalmazott 

gondolatok színpadi lecsapódásai mindig fontosabbak 

Bocsárdi László számára, mint a szöveg. Dramaturg munkatársaival együtt – A fösvényben Zsigmond Andrea – kíméletlenül rövidíti a szöveget, mondhatni önkényesen rendezi át a jeleneteket vagy a mondatokat. Filológusok számra felismerhetetlen lehet az eredeti szöveg, de a beavatkozások mintha mégis a drámaírói szándékot kristályosítanák. Molière 400 éves szövege Illyés Gyula nem éppen mai fordításával mégis élő beszédnek hat. A színészek érdeme is, érthető módon, hiszen ők azok, akik lemennek a szöveg legmélyebb értelméig, majd úgy mondják el, hogy akár a hetedik emeleti szomszédéknál is történhetne a darab, és kicsit rásegítenek az improvizált részek is (pl. a kerítő Fruzsina „az oroszokat az ukránokkal is összehozná” poén nagyon mai). 

Az egységes színészi játékról szólva 

a mellékszereplőket is meg kell említenünk, hiszen mindannyiuknak van egy-egy nagy jelenete: Mátray László Valér szerepében például szolgálatkész titkár és szerelmét apja előtt is protezsáló fiatalember. Elvállalja, hogy ő korbácsolja meg a szolgát (Jakab: Erdei Gábor), és láthatóan szelíden piszmog, hogy ne okozzon fájdalmat, de pillanatok alatt zsarnokká és agresszívvé válik, ha provokálják.

 

 

Erdei Gábor született komikus. Jakab tényleg szereti valamiért a fösvény gazdát, és utálja a titkárt, mert érzi hamisságát. Bosszúját is úgy forralja ki, ahogy a kicsi, gyáva emberek: a rendbiztosnál (Diószegi Attila) Valért vádolja a ládika ellopásával. A nyomozó-rendőr pedig… Hát ő az, aki belealszik az igazi leleplezésbe, csak szövegfoszlányokból alkot (hamis) képet a bűntettről, s legvégül nem is érdekli más, csak hogy kifizessék a kiszállását.

 

Anzelm (Szakács László) megjelenése a színen, és részben Fruzsina, Fecske (Kónya-Ütő Bence) és Simon (Debreczi Kálmán) rövid jelenetei tanúskodnak arról, hogy 

Harpagon mindenen kívül áll, csak a vagyon körül forgó mikrovilága érdekli, 

semmi, de semmi más. A másik, a „normális” világ is tele van uzsorásokkal, kis vagy nagy érdekekkel, korrupcióval, tragikus és hihetetlen történetekkel, gyermekei is ott lehetnek boldogok, de senki és semmi nem hatja meg, senki és semmi nem gondolkodtatja el, meztelensége sem hozza különösebben zavarba, csak egy, egyetlen egy érdekli: hogy hiánytalanul visszaszerezze pénzét.

 

Tragikus, ugye.

 

Fotók: Barabás Zsolt

// HIRDETÉS
Különvélemény

Game over vagy új játék betöltése – van-e még biztonsági mentés a romániai klasszikus politikában?

Fall Sándor

A játék már a 2024 végi elnökválasztással véget ért, azóta a korábbi mentésből betöltött verzió fut.

„Nem alázlak meg, de ezt viszont meg kell csinálnod, fiam”

Sánta Miriám

Merengés az iskolai és otthoni felelősségvállalásról és a jelenlegi oktatási miniszterről.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Betekintés a tudománymetria működésébe – mit is akar most a Román Akadémia?

Sánta Miriám

A cikkgyárosoktól a peer review-ig elmagyarázzuk, min megy keresztül egy mai romániai kutató.

„A magunkkal folytatott belső küzdelem időnként mellékvágányokra visz”

Sólyom István

Senkinek sincs kőbe vésett szerződése a sorstól arra, hogy képes megbirkózni a szabadsággal – mondja Pálfy Zoltán történész, a BBTE adjunktusa. Nagyinterjú, I. rész.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Ahol múlt és jelen egymásba simul: a kulturális központtá változtatott Bogdánffy-ház
Főtér

Ahol múlt és jelen egymásba simul: a kulturális központtá változtatott Bogdánffy-ház

A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.

Hagyományos magyar utcanevek kerülnek a román személyibe – és még magyar többség sem kell hozzá
Krónika

Hagyományos magyar utcanevek kerülnek a román személyibe – és még magyar többség sem kell hozzá

Soós Sándorral, a „Györgyfalva-modell” ötletgazdájával és fő „kivitelezőjével” beszélgettünk a magyar utcanevekről, a közigazgatási bravúrról, a román–magyar együttélés működőképes receptjéről.

Marius Turda: Az eugenika közvetlenül integrálódott Nagy-Románia nacionalista és biopolitikai programjába
Főtér

Marius Turda: Az eugenika közvetlenül integrálódott Nagy-Románia nacionalista és biopolitikai programjába

A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.

Vonat gázolt el egy motorkerékpárt Csíkverebesen – két tizenéves fiú életét vesztette
Székelyhon

Vonat gázolt el egy motorkerékpárt Csíkverebesen – két tizenéves fiú életét vesztette

Súlyos vasúti baleset történt csütörtökön délután a Tusnád községi Csíkverebesen, a vasúti megálló közelében. Egy motorkerékpár ütközött egy vonattal, a balesetben két fiatal fiú vesztette életét.

Ádám gyógyulásáért példátlan összefogás bontakozott ki Kalotaszegen
Krónika

Ádám gyógyulásáért példátlan összefogás bontakozott ki Kalotaszegen

Az elmúlt napokban egy emberként mozdult meg a kalotaszegi közösség, hogy segítsen egy közel kétéves, daganatos betegséggel küzdő körösfői kisfiúnak, akinek egy barcelonai kórházban most esélye lehet a gyógyulásra.

Két lábra emelkedett a vadász előtt a medve Szentléleken – ez lett a veszte
Székelyhon

Két lábra emelkedett a vadász előtt a medve Szentléleken – ez lett a veszte

Kilőttek egy medvét szerdán este Székelyszentléleken, miután az állat ismét lakott területen bukkant fel és agresszíven viselkedett. A nagyvad már hosszabb ideje félelemben tartotta a környékbelieket, akik gyermekeiket is féltették tőle.

// még több főtér.ro
A Fotógróf
2026. szeptember 24., csütörtök

A Fotógróf

Túlzok, persze, amikor azt mondom: amit a múlt század második felében Szabó Tamás kolozsvári fotóművész nem látott, azt nem volt érdemes látni. De nem túlzok, amikor azt mondom: mindent látott, amit fontos volt látni.

A Fotógróf
2026. szeptember 24., csütörtök

A Fotógróf

Túlzok, persze, amikor azt mondom: amit a múlt század második felében Szabó Tamás kolozsvári fotóművész nem látott, azt nem volt érdemes látni. De nem túlzok, amikor azt mondom: mindent látott, amit fontos volt látni.

Különvélemény

Game over vagy új játék betöltése – van-e még biztonsági mentés a romániai klasszikus politikában?

Fall Sándor

A játék már a 2024 végi elnökválasztással véget ért, azóta a korábbi mentésből betöltött verzió fut.

„Nem alázlak meg, de ezt viszont meg kell csinálnod, fiam”

Sánta Miriám

Merengés az iskolai és otthoni felelősségvállalásról és a jelenlegi oktatási miniszterről.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Betekintés a tudománymetria működésébe – mit is akar most a Román Akadémia?

Sánta Miriám

A cikkgyárosoktól a peer review-ig elmagyarázzuk, min megy keresztül egy mai romániai kutató.

„A magunkkal folytatott belső küzdelem időnként mellékvágányokra visz”

Sólyom István

Senkinek sincs kőbe vésett szerződése a sorstól arra, hogy képes megbirkózni a szabadsággal – mondja Pálfy Zoltán történész, a BBTE adjunktusa. Nagyinterjú, I. rész.

// HIRDETÉS