// 2026. október 27., kedd // Szabina
Hegyi Réka Hegyi Réka

A fösvény néhány árnyalata

// HIRDETÉS

Kissé késve, azaz előadás-temetésen, nem a bemutatón sikerült megnéznünk Bocsárdi László rendezésében Molière A fösvény című darabját a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színházban. Évekig érlelt nemes bort fogyasztottunk.

(Külön)Vélemény

Szerző: Hegyi Réka
2015. április 27., 17:03

A közel két és fél éve bemutatott produkció azért nevezhető rendhagyó színházi eseménynek, mert Bocsárdira és csapatára jellemző, hogy előadásaik estéről estére változnak, és nem csak úgynevezett érésről, csiszolódásról van szó, mert időnként elég fontos elemek, akár egész jelenetek kerülnek ki az előadásból. Az átalakulásokat tehát nem a minden produkcióra jellemző korrózió okozza, hanem az, hogy

az alkotói folyamat nem ér véget a bemutató napján,

Bocsárdi és színészei újabb meg újabb energiákkal töltik föl az előadást, újabb és újabb értelmezési lehetőséget hangsúlyoznak a szövegből, így annyira frissen tartják az előadásaikat, hogy érdemes újra meg újra megnézni ezeket. „Egy előadás akkor van kész, amikor levesszük műsorról – addig változik. Enélkül az igény nélkül a modern színház nem tud létezni” – mondta egy közönségtalálkozón Bocsárdi.

A fentiek miatt lehet azt remélni, hogy az előadás-temetésre egy tökéletes kristályszerkezetet, egy hibátlanra csiszolódott gyöngyöt mutatnak meg. A sepsiszentgyörgyi közönség is így gondolhatta, hiszen az utolsó előadásra is eljöttek, és akár a bemutatókon, a társulat teltház előtt játszott. (A róla való írást pedig annyiban könnyíti meg, hogy a spoiler-veszély tart a nulla felé.) 

Bocsárdi László legtöbbször a klasszikus drámairodalomban találja meg azokat a szövegeket, amelyek hozzásegítik művészi elképzelései, vívódásai bemutatásához. Minden előadásában fölfedezhető 

a minket körülvevő, változó kor lenyomata gyarlóságainkban, 

elvakult szenvedélyeinkben, ezekkel szemben pedig az a kevés igaz érték, ami még föllelhető az emberben: az őszinte barátság, a szeretet, a szerelem és nem utolsó sorban a humor, mely gyakran az irónia és a rafinált öngúny formájában jelenik meg.

 

 

A fösvénység ilyen fényben emberi hiba, nem vétek. Pálffy Tibor alakításában Harpagon szinte tragikus sorsú hős, aki igen nagy árat fizet fukarságáért, kapzsiságáért: pőre és magányos marad. Számkivetettsége pedig szívszorító jelenség, hisz az előadásban esendőnek, emberinek láttuk, a dicséretnaplójába pedig bekerülhet egy-két apróság. Tékozló fiát, Cléantot (Derzsi Dezső) például nem ítéli ugyanazzal a szigorú mércével, mint mindenki mást.

 

Megpróbálja saját elvei szerint nevelni, elítéli esztelen költekezéseit, de mivel gyermeke, azt is megbocsátja neki, hogy kölcsönt akart szerezni, s ezzel őt is megszégyenítette. Az előadás végén szinte sírnivalóan sajnáljuk, amikor kiderül, hogy saját fia lopta meg, de ha visszakerül kincses ládikája, és ha nem kerül neki semmibe gyermekei boldogsága, 

mindenről, az égvilágon mindenről lemond. 

Gyerekeivel való viszonya ambivalens. Lányával (Ferenczy Gyöngyi) gyakorlatiklag nem törődik, Élise slampos, szedett-vedett ruhában téblábol a színen (jelmeztervező: Dobre-Kóthay Judit), Cléantot is visszafogja, ahányszor az szembeszáll apjával és vitatkozik. Mégis lázad, amennyiben apja szigorú akarata ellenére a titkárt, Valért (Mátray László) választja vőlegényül.

 

Cléant nehezebb eset, mert szerencsejátékon nyert pénzét magára költi, drága ruháival provokálja fukar apját. Harpagon mégis nagyon-nagyon bízik benne, újra meg újra elhiszi, hogy saját hasonmását faraghatja ki belőle. Mariann (Benedek Ágnes) megjelenésekor is hiszi, mert hinni akarja, hogy fia csak iránta való tiszteletből bókol a fiatal menyasszonyjelöltnek. 

De ki is ez a Harpagon? 

Gyógyszereket kilószám magával cipelő, tréningnadrágos-papucsos nagyvárosi közember, bizonyára nyugdíjas. Abból a fajtából, aki reggeltől estig panaszkodik rossz sorsára, a nyomorra, és aki képes ingyenbuszozni órákat, csak hogy pár banival olcsóbban szerezzen be valamit, amire szüksége van vagy lehet. Ad magára, mégis: esküvőjére készülvén öltönyéhez „ünnepi” bőr házipapucsot asszortál. Alapvetően jó kondiban van, szobabiciklizik (fogadnék, hogy ószeren vagy turkálóban tett rá szert) – de azt is csak azért, hogy áramot generáljon és megvilágítsa műanyag Aphrodité-szoborutánzatát, amiben összekuporgatott vagyonát dugdossa. Ez a nap fénypontja, és szigorúan egyéni foglalkozás.

 

 

Bartha József díszlete amúgy nem több ennél: elől mély, kétoldalt a nézőtérre befutó üres, tolóajtókkal frontálisan szegmentált és hátrafele perspektivikusan szűkülő (és enyhén emelkedő) tér. A szín mélyén tükörrel árnyékolt sírgödör, ebből néz vissza ránk az eszét vesztő Harpagon (a tükörben pedig, naná, csoportkép, a fösvény mögött ott sorakozik a tisztelt publikum, titokban kicsit fösvény mindenki, értjük ám!). A patyolat-ürességben a szobabicikli, több funkcióval (Fruzsina – Gajzágó Zsuzsa trónusa), a tükör előtt néha a kerti Aphrodité, rajta a szalonból kiszuperált narancssárga lámpabúrával. És a szanaszét szórt gyógyszerek, kisebb-nagyobb dobozokban, fiolákban, tégelyekben – minden szereplőnek viszonyulni kell ehhez a hipochonder és fösvény Harpagonhoz.

 

A darabokban (is) megfogalmazott 

gondolatok színpadi lecsapódásai mindig fontosabbak 

Bocsárdi László számára, mint a szöveg. Dramaturg munkatársaival együtt – A fösvényben Zsigmond Andrea – kíméletlenül rövidíti a szöveget, mondhatni önkényesen rendezi át a jeleneteket vagy a mondatokat. Filológusok számra felismerhetetlen lehet az eredeti szöveg, de a beavatkozások mintha mégis a drámaírói szándékot kristályosítanák. Molière 400 éves szövege Illyés Gyula nem éppen mai fordításával mégis élő beszédnek hat. A színészek érdeme is, érthető módon, hiszen ők azok, akik lemennek a szöveg legmélyebb értelméig, majd úgy mondják el, hogy akár a hetedik emeleti szomszédéknál is történhetne a darab, és kicsit rásegítenek az improvizált részek is (pl. a kerítő Fruzsina „az oroszokat az ukránokkal is összehozná” poén nagyon mai). 

Az egységes színészi játékról szólva 

a mellékszereplőket is meg kell említenünk, hiszen mindannyiuknak van egy-egy nagy jelenete: Mátray László Valér szerepében például szolgálatkész titkár és szerelmét apja előtt is protezsáló fiatalember. Elvállalja, hogy ő korbácsolja meg a szolgát (Jakab: Erdei Gábor), és láthatóan szelíden piszmog, hogy ne okozzon fájdalmat, de pillanatok alatt zsarnokká és agresszívvé válik, ha provokálják.

 

 

Erdei Gábor született komikus. Jakab tényleg szereti valamiért a fösvény gazdát, és utálja a titkárt, mert érzi hamisságát. Bosszúját is úgy forralja ki, ahogy a kicsi, gyáva emberek: a rendbiztosnál (Diószegi Attila) Valért vádolja a ládika ellopásával. A nyomozó-rendőr pedig… Hát ő az, aki belealszik az igazi leleplezésbe, csak szövegfoszlányokból alkot (hamis) képet a bűntettről, s legvégül nem is érdekli más, csak hogy kifizessék a kiszállását.

 

Anzelm (Szakács László) megjelenése a színen, és részben Fruzsina, Fecske (Kónya-Ütő Bence) és Simon (Debreczi Kálmán) rövid jelenetei tanúskodnak arról, hogy 

Harpagon mindenen kívül áll, csak a vagyon körül forgó mikrovilága érdekli, 

semmi, de semmi más. A másik, a „normális” világ is tele van uzsorásokkal, kis vagy nagy érdekekkel, korrupcióval, tragikus és hihetetlen történetekkel, gyermekei is ott lehetnek boldogok, de senki és semmi nem hatja meg, senki és semmi nem gondolkodtatja el, meztelensége sem hozza különösebben zavarba, csak egy, egyetlen egy érdekli: hogy hiánytalanul visszaszerezze pénzét.

 

Tragikus, ugye.

 

Fotók: Barabás Zsolt

// HIRDETÉS
Különvélemény

Kétszáz liter pálinka, egy marihuánás cigi és az állam határai

Fall Sándor

Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?

Legyen Călin Georgescu az elnök, és legyen végre kormányon az AUR!

Varga László Edgár

Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Marius Turda: Az eugenika közvetlenül integrálódott Nagy-Románia nacionalista és biopolitikai programjába

Sólyom István

A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.

Ahol múlt és jelen egymásba simul: a kulturális központtá változtatott Bogdánffy-ház

Szántai János

A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Söprik a kolozsvári utcát, avagy a kincses város központi ékkövének kálváriája
Főtér

Söprik a kolozsvári utcát, avagy a kincses város központi ékkövének kálváriája

Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.

Honosítás: az EMNT demokrácia-központjainak sorsára jutott az RMDSZ alapítványa
Krónika

Honosítás: az EMNT demokrácia-központjainak sorsára jutott az RMDSZ alapítványa

Nem vehet már részt az egyszerűsített honosításban az Eurotrans Alapítvány a Krónika értesülései szerint. Az RMDSZ szervezete a jövő évi működési költségek támogatásához szükséges kérelmet benyújtotta a magyar kormánynak, választ egyelőre nem kapott.

Lesz-e Párizs Bukarestből? Válság és válságkezelés Romániában
Főtér

Lesz-e Párizs Bukarestből? Válság és válságkezelés Romániában

Nálunk nincsenek megoldhatatlan helyzetek, valahogy mindent el lehet intézni, hiszen holnap is nap van.

45 ezer lejes kenőpénzt kért, 90 ezer eurót találtak nála – börtönbe került egy környezetvédelmi alapnál dolgozó felügyelő
Székelyhon

45 ezer lejes kenőpénzt kért, 90 ezer eurót találtak nála – börtönbe került egy környezetvédelmi alapnál dolgozó felügyelő

Harminc napra rács mögé került az a környezetvédelmi alapnál dolgozó felügyelő, aki egy Maros megyei cégtől 45 ezer lejes csúszópénzt kért. Amint átvette az összeget, őrizetbe is vették.

Kiürülő standok, fogyatkozó vásárlók: leáldozóban Körösfő híres kézműves-kereskedelme
Krónika

Kiürülő standok, fogyatkozó vásárlók: leáldozóban Körösfő híres kézműves-kereskedelme

Évtizedeken át a kalotaszegi kézművesség legismertebb központja volt Körösfő, ahol a főút mentén szinte minden ház előtt népművészeti termékeket kínáltak. A rendszerváltás után virágzásnak indult kiskereskedelem azonban napjainkra hanyatlani kezdett.

Eltűnt egy idős férfi Gyergyóalfaluból
Székelyhon

Eltűnt egy idős férfi Gyergyóalfaluból

Eltűnt egy 87 éves férfi, aki vasárnap délelőtt távozott gyergyóalfalvi hétvégi házából, azóta nem tért vissza. A Hargita megyei rendőrség a lakosság segítségét kéri a felkutatásában.

// még több főtér.ro
Na de miért is visz egy hetedikes diák kést az iskolába?
2026. október 26., hétfő

Na de miért is visz egy hetedikes diák kést az iskolába?

Az egyszerűnek tűnő kérdés megválaszolása nehéz. Egy dolog biztos: nem azért, mert bosszút akar állni valamiféle társadalmi igazságtalanságért, ahogy azt egyes karosszék-forradalmárok vizionálják.

Na de miért is visz egy hetedikes diák kést az iskolába?
2026. október 26., hétfő

Na de miért is visz egy hetedikes diák kést az iskolába?

Az egyszerűnek tűnő kérdés megválaszolása nehéz. Egy dolog biztos: nem azért, mert bosszút akar állni valamiféle társadalmi igazságtalanságért, ahogy azt egyes karosszék-forradalmárok vizionálják.

Különvélemény

Kétszáz liter pálinka, egy marihuánás cigi és az állam határai

Fall Sándor

Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?

Legyen Călin Georgescu az elnök, és legyen végre kormányon az AUR!

Varga László Edgár

Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Marius Turda: Az eugenika közvetlenül integrálódott Nagy-Románia nacionalista és biopolitikai programjába

Sólyom István

A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.

Ahol múlt és jelen egymásba simul: a kulturális központtá változtatott Bogdánffy-ház

Szántai János

A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.

// HIRDETÉS