„Aki csak egy kicsit is kidugja fejét a napi hírözönből, felidézheti, hogy a román igazságszolgáltatás nagy korrupcióellenes kampányát azt követően kezdte el, hogy Románia schengeni övezethez való csatlakozását többedik menetben halasztották el a Nyugat államai. A korrupció rákfenéjétől ugyan egyik sem mentes, de annak mindent átszövő, szinte totális rendszere, mely a kontinens keleti felének országait úgyszólván rémuralma alatt tartja, mely mély történelmi gyökerekkel rendelkezik, s újkori fonák felvirágzása pedig tulajdonképpen a jogállam működését lehetetleníti el – nos, ez valóban több a soknál egy normális polgári mérce és szemlélet számára. Nem csoda hát, ha eme országokat kissé hosszabb ideig kívánják jogi tisztítótűzben tartani, s ennek pozitív hozadéka felől magunk is meggyőződhettünk. (…)
Hogy mennyire nem állíthatjuk, hogy itt lenne a jogi normalitás, a »Kánaán«, azt a Mikó-ügy bizonyítja a legjobban. Ekkora foltot rég nem ejtett saját hitelén egy intézmény, melynek a jogszolgáltatás lenne a feladata. Ahol milliók tanúskodhatnak bármikor arról, hogy kinek a tulajdonában volt a Székely Mikó Kollégium az államosítás előtt, és kitől vették azt el, ott az evidenciákkal szembemenni a legnagyobb dőreség és méltánytalanság. Formai, szőrszálhasogató csűrés-csavarással legfeljebb megcsúfolni lehet az igazságot, meghamisítani nem.”