„Az elnök azt írta: sok még a tennivaló az olyan kisebbségi célkitűzések elérésében, mint a törvények által rögzített jogok gyakorlati érvényesítése vagy a nemzeti identitás megőrzését szolgáló garanciák javítása.

Ez azért lényeges, mert az állam legfontosabb közjogi méltósága mond ellent bizonyos mértékig annak a Bukarest által folyamatosan szajkózott mantrának, miszerint Romániában példaértékű a kisebbségi jogok helyzete.

Nem szabad persze túlértékelni Johannis nyilatkozatát. Egyrészt azért, mert az csak akkor ér valamit, ha a magyarok számára valóban kedvező fejlemények származnak belőle. Másrészt azért, mert vélhetően ez is részét képezi annak az akciótervnek, amely révén Johannis volt pártja, a PNL körbeudvarolja az RMDSZ-t annak érdekében, hogy mellé állva segítsen növelni a kormány megdöntésének esélyeit.

Mindenesetre az, hogy Johannis elismerte: még a meglévő, a kisebbségi jogokra vonatkozó törvényeket sem alkalmazzák maradéktalanul, még akkor is jelentős, ha sejtjük, hogy az elnök és stábja számára az autonómia nem feltétlenül tartozik a kisebbségi identitás megőrzését szavatoló garanciák sorába. Beszédes ugyanakkor, hogy Johannis párbeszédre szólítja az RMDSZ-t a többségi társadalommal.

Ez egyrészt derűlátásra adhat okot, hiszen azt sugallja, a magyar közösség igényei nem számítanak tabutémának. Másrészt a meghatározó román pártokkal való párbeszéd szorgalmazása azt is jelentheti, hogy az elnök burkoltan így próbálja arra nógatni az RMDSZ-t, hogy komolyan üljön tárgyalóasztalhoz a PNL-lel, és bizonyos, a kisebbségi jogok szavatolására vonatkozó ígéretek fejében fontolja meg a további, szorosabb, akár kormányzati együttműködést is.

A kérdés az, mennyire tekinthetők hitelesnek Johannis, illetve a PNL ilyen témájú megnyilvánulásai, és mennyire csupán a pillanatnyi politikai haszonszerzés eszközei.”