„Nem annyira vállalkozó-, inkább multibarát ez az új adórendszer. Ez abból világos, hogy a nagyobb cégeknek továbbra is a nyereségük után kéne adót fizetni, miközben a legkisebbeket az alkalmazottak számától függően forgalom szerint, illetve átalányadóval is sarcolnák. Ezzel a munkavállalók több mint felének kenyéradóit vágnák pofon, mert a kis- és középvállalati ágazat foglalkoztatja a versenyszféra alkalmazottainak többségét, a nagyobbak és a multik még a harmadát sem. És a kkv-ágazat cégeinek fele sem tudott nyereséget kimutatni például a 2013-ra vonatkozó adatok szerint. Egy tisztességes kormánynak azon kellett volna igyekezni, hogy az eddig is nehéz helyzetben levő kis cégeket támogassa, viszont erről szó sincs, továbbra is marad az az adószemlélet, mely szerint ha a nagymenő okosan könyvel, a profitadót is kikerülheti, a kicsiről viszont lehúzzák a bőrt. A védteleneket ütni mindig könnyű, és ezt a műfajt a mi adópolitikusaink mesteri szinten űzik is.

Azzal sem sokat dicsekedtek az adócsökkentő szózatokban eddig, hogy a tervezetben adott a lehetőség a lakásadók megduplázására, egyes ingatlanadóknak akár az ötszörös emelésére is, ráadásul a gépjárműadók is növekednének. Amíg a parlament a tervezetből törvényt készít, még lehetnek itt változások, de nagyon úgy tűnik, hogy az adófizető a héacsökkentések nyereségénél sokkalta többet fog veszíteni a máshol jelentkező adóemelésekkel vagy azáltal, hogy a kenyerét biztosító kisvállalkozó nyakán még egy jó alaposat szorítanak. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy ha az adócsökkentések nyomán jelentkező költségvetésibevétel-kiesés nem kompenzálódik a kormány számításai szerint – és miért lenne ez így, amikor bátor kormányosaink számításai menetrendszerűen tévesek szoktak lenni – akkor biztosra vehetjük, hogy vannak még pénzfacsaró ötleteik a tarsolyban. Jövőre két választás lesz, amelyek kampányokkal és osztogatással járnak együtt.”