„Hülyekékre festett, különböző méretű textil-, és papírdarabokkal vonulgatott, gyülekezett és toporgott maroknyi székely Budapesten és Románia Tündérkertje néhány városkájában. Diadalt aratott a közös frusztráció, a haragos kiabálás és a céltalan sétafikiálás, úgy tűnik, a projektben ennyi volt, totális kudarcot vallott az ún. „Székely szabadság napja” című szabadidős rendezvény.

(…)

És ez még csak a kisebb, szervezési és alapvető érdeklődésből fakadó hiányosságból fakadó probléma. Nagyobb parának érzem, hogy az ún.

Székely autonómia témája

1. A kettős állampolgárság bevezetésével rövidre lett zárva (lásd: ennyike).
2. Teljesen feleslegesen megosztja a romániai magyarokat, utoljára erre Ceausescu irjén volt példa, akkor a rommagyarság sikeresen ellenállt.
3. A Fidesz belpolitikai szavazatszerző célján kívül csupán a kopaszok irredenta opportunizmusából pörög
4. Egy lúzer politikai agenda, amely a turbómagyarok párhuzamos valóságába degradálja a székelyeket Jézus, pártus herceg és a Tudás Népe közé
5. A hatuma számára érdemi haszonnal nem kecsegtet, ellenben újabb etnikai medvecsapdát helyez el a magyarországi politikai szcénán
6. A putyini etnikai nacionalista szeparatizmust szolgálja, amely ebben a régióban nemhogy semmilyen pozitív üzenetet nem hordoz, de egy múltba forduló, elhibázott politika mellékterméke.

Elég, ha csak ránézünk az ún. „székely zászlóra”. Most komolyan,

ezzel a szedett-vedett, összeollózott izével,

azon kívül, hogy folyamatosan provokáljátok a románokat, mégis, mit akartok elérni? Értem én, hogy medializálni kell a turbószékelységet is, és lassan ez lesz, nemcsak Magyarországon, de Erdélyben is a helyi politika origója, csak hát ez egy büdös nagy zsákutca, amely most még csak egyirányú utcának látszik.

Szerencsére, a Székely Ostobaság Napja megdolgozott nevéért és önmagát leplezte le a rendezvénysorozat kudarcba fulladásával. Azaz: minden óriáshátszél ellenére, ez a típusú látványpékség-politizálás nem működőképes, sőt az egyetlen akadálya, hogy Magyarország és egykori területein élő magyar közösségek becsatlakozzanak a 21. századi modern nyugati világba. Tanulság van bőven: etnobiznisz helyett valós problémákkal foglalkozni, valós megoldásokat ajánlani.”