„Tudom, kényelmetlen saját hibáinkról beszélni, amikor egy szebeni szász gubernálta rendőrállam több száz csendőrrel szállta meg a várost, ostromállapoti hangulatot teremtve. Pedig a hírszerző szolgálatnak, melyet az államelnök bizalmasa vezet, pontos információi voltak arról, hogy alig félezernyi békés megemlékezőre számíthattak a Székely vértanúk emlékművénél. A hatóság túlkapása miatt biztos nem indul eljárás. Mert övék a hatalom. Reméljük, a márciusi forradalom hétvégére tervezett ünnepi rendezvényeit nem keserítik meg hasonló erődemonstrációval.

A hatalmi packázás idegölő játéka egyvalamit világossá tett: Izsák Balázs szájhősnek bizonyult saját tábora számára. A radikálisabb székelyek nem felejtették el, hogy a nemrég még polgári engedetlenséggel fenyegetőző vezér még a március 10-i közös imán sem jelent meg. A mostani bukást már egy évvel ezelőtt megjósoltuk ezeken a hasábokon. Már akkor bebizonyította, hogy képtelen incidensmentesen levezényelni a többezres tüntetést. Tisztikara nem állt mellé, és az idén székekre szakadva rendeztek megemlékezést, ami a mozgalom töredezettségét mutatja. Ráadásul elvesztette tömegrendezvényeinek legnagyobb támogatóját, az RMDSZ-t. Köztudott, hogy a két évvel ezelőtti székely menetelés a demokratikus szövetség mozgósítása, a polgármesterek szervezkedése, szállítóeszköz-biztosítása nélkül nem lett volna sikeres. I. B. köszönetképpen a tavalyi államelnök-választáskor lecsatlakozott a néppárti jelölthöz, aki ráadásul nem is a székely autonómiával kampányolt.”