Márciusi kesergő

Bár huszonöt évvel ezelőtt a minket kiszorítani, elüldözni akaró román nacionalisták vérezték össze, tették gyászossá a március végi napokat, ami elindította a marosvásárhelyi magyarság visszafordíthatatlan térvesztését és megállíthatatlan exodusát, de legalább ennyire mi is hozzájárultunk közösségünk kivéreztetéséhez.
Hirdetés

„Tudom, kényelmetlen saját hibáinkról beszélni, amikor egy szebeni szász gubernálta rendőrállam több száz csendőrrel szállta meg a várost, ostromállapoti hangulatot teremtve. Pedig a hírszerző szolgálatnak, melyet az államelnök bizalmasa vezet, pontos információi voltak arról, hogy alig félezernyi békés megemlékezőre számíthattak a Székely vértanúk emlékművénél. A hatóság túlkapása miatt biztos nem indul eljárás. Mert övék a hatalom. Reméljük, a márciusi forradalom hétvégére tervezett ünnepi rendezvényeit nem keserítik meg hasonló erődemonstrációval.

A hatalmi packázás idegölő játéka egyvalamit világossá tett: Izsák Balázs szájhősnek bizonyult saját tábora számára. A radikálisabb székelyek nem felejtették el, hogy a nemrég még polgári engedetlenséggel fenyegetőző vezér még a március 10-i közös imán sem jelent meg. A mostani bukást már egy évvel ezelőtt megjósoltuk ezeken a hasábokon. Már akkor bebizonyította, hogy képtelen incidensmentesen levezényelni a többezres tüntetést. Tisztikara nem állt mellé, és az idén székekre szakadva rendeztek megemlékezést, ami a mozgalom töredezettségét mutatja. Ráadásul elvesztette tömegrendezvényeinek legnagyobb támogatóját, az RMDSZ-t. Köztudott, hogy a két évvel ezelőtti székely menetelés a demokratikus szövetség mozgósítása, a polgármesterek szervezkedése, szállítóeszköz-biztosítása nélkül nem lett volna sikeres. I. B. köszönetképpen a tavalyi államelnök-választáskor lecsatlakozott a néppárti jelölthöz, aki ráadásul nem is a székely autonómiával kampányolt.”

Hirdetés