„Mint kiderült, Hellvignek markáns véleménye van aktuális politikai történésekről, különös tekintettel a magyar–román viszonyra. Egy januári írásában többek között azt vizionálta, hogy az Oroszországgal ápolandó európai viszonyt Angela Merkel német kancellárhoz hasonlóan Washingtonnál árnyaltabban látó, ugyanakkor az Ukrajnában játszott szerepe miatt a Moszkva ellen bevezetett szankciók mellett kiálló Orbán Viktor irányította Magyarország Oroszország trójai falova.

Cikkében emellett olyan megfogalmazások láttak napvilágot, mint a „mérgező orosz–magyar antant”, valamint az, hogy Budapest ellenséges nacionalizmusa miatt kiüresedett a magyar–román stratégiai partnerség.

Mindez különösen izgalmasan hangzik egy olyan politikus részéről, aki a sovinizmusával kitűnő törpepárt, a Konzervatív Párt soraiban kezdte pályafutását, hogy aztán abban a PNL-ben politizáljon tovább, amely szintén nem szokott a szomszédba járni magyarellenes megnyilvánulásokért.

Hellvig írása alapján úgy tűnik, nem különösebben tartja fontosnak a Bukarest és Budapest, illetve a Bukarest és a romániai magyar közösség közötti viszony normalizálását. Legalábbis nem a magyar önrendelkezési tervek mentén. Sőt mindaddig, amíg azok léteznek, nemzetbiztonsági kockázatként tekint a romániai magyar közösségre.

Ezen doktrína szerint Bukarestnek az az érdeke, hogy a teljesen jogos és békés, Budapest által is támogatott magyar önrendelkezési törekvéseket összekösse Oroszországgal és a kelet-ukrajnai fejleményekkel, a globális rendre leselkedő, idegen érdekként beállítva az autonómiát.

Ha ilyen, amikor Hellvig kiegyensúlyozott, milyen, amikor, ne adj’Isten, kiegyensúlyozatlan?”