„Nincs túl nagy fantáziája a román politikumnak: ha pénzre van szükségük valamely ágazatban, kivetnek egy újabb adót. Ezúttal nem a kormány, hanem 84 szenátor és képviselő – a politikai paletta minden színében – nyújtotta be azt a törvényjavaslatot, amely zárjegyes illetéket vetne ki a kultúrára.

A szenátus december közepén hallgatólagosan elfogadta a jogszabályt, a nagy romániai felfordulásban azonban szinte senki nem vette észre, az érintettek is csak most kezdték fejüket kapkodni, tiltakozni, amikor a román parlamentre egyáltalán nem jellemző sebességgel a képviselőház szakbizottságai is tárgyalni kezdtek róla.

A kezdeményezés lényege, hogy 2–5 százalékos bélyegilletékkel növelik a könyvek, színház-, mozi- és koncertjegyek, a múzeumi belépők és az eladott műtárgyak árát, az emelésből származó bevételt pedig megkapnák a különböző alkotói, művészeti szövetségek. Állítólag kérésükre született a tervezet, és életbe ültetése »a román kultúra felbecsülhetetlen támogatását« jelentené. (…)

Nyugat-Európában adót, áfát csökkentenek, hogy hozzáférhetővé tegyék a kultúrát, nálunk azonban ismét furcsa érvek, érdekek érvényesülnek.

Jól jellemzi a román parlamentet, úgy fogad el törvényeket, hogy nem számol azok valós következményeivel. Bizonyára ez esetben is csak annyit láttak a kezdeményezők – köztük Markó Béla is –, hogy kicsit több pénzhez jutnak majd az alkotók. Ám lesz-e, aki megvegye alkotásaikat?

Pár évvel ezelőtt azért került zárjegy az alkohol és dohánytermékekre, hogy visszaszorítsák fogyasztásukat. Most következő lépésként, ugyancsak zárjegyekkel, a kultúráról szoktatnának le bennünket.”