„Vélhetően igen, bár a helyi politikai és közhangulat alapján egyelőre még nem vennék mérget arra, hogy vasárnaptól egymásra borul az ukrán és az orosz, hogy a donyecki és luhanszki szakadár fegyveresek egymás sarkát taposva fognak sorba állni, hogy mielőbb leadják fegyvereiket, hogy az ukrán önkéntes alakulatok tagjai majd szó nélkül megválnak lőszerszámaiktól.

De tíz hónap óta mégiscsak most kerültünk legközelebb a békéhez, most körvonalazódik az első valóságos lehetőség arra, hogy megszűnjön a kelet-ukrajnai mészárszék, és Európa feje fölött oszlani kezdjenek a háborús fellegek. A tizennégy órán át tartó tárgyalási maraton, a minszki négyes csúcstalálkozó után ma délelőtt mégiscsak a legmagasabb, államfői szinten vállaltak garanciát az érintettek, Vlagyimir Putyin orosz és Petro Porosenko ukrán államfő egyaránt elfogadta az egyezményt, egyaránt személyesen mondta ki, hogy vasárnaptól életbe lép a tűzszünet a kelet-ukrán (nyugat-orosz?) fronton. Nem lesz egyszerű a kivitelezése, de ha ők valóban így gondolják, akkor így is lesz.

Főképp ukrán részről nem lesz egyszerű. Ugyebár attól nem kell tartanunk, hogy Putyin bejelentését bárki is keresztül tudná húzni Oroszországban, hogy bárki is – akinek ereje is van, nem ellenzéki, civil aktivistákra gondolok – szembeszegülne a Kreml urának akaratával. Moszkvában kuss lesz mindaddig, míg Putyin így akarja, és a szakadároknak sincs más választásuk, mint szót fogadni, mert a nagyvilágnak és Kijevnek abban kétségtelenül igaza van, hogy ők Moszkva nélkül nem léteznek.

De Porosenkonak nem lesz ennyire egyszerű dolga. Ő „héjákkal” van körülvéve Kijevben, s noha nekem még az ő retorikája is túl harcos és időnként túl háborúpártinak tűnik, nyilvánvalóan ő a legkomromisszumkészebb, legracionálisabb politikus, tulajdonképpen ő talán az egyedüli »galamb« a jelenlegi ukrán csúcsvezetésben.”