„Sokan azt mondják, mindaz, ami történik, csak szemfényvesztés. Egyesek szerint azért van szükség a meghurcoltatásokra, mert újabb hatalomváltás időszakát éljük, és kellenek a székek a most felemelkedők számára. Mások úgy vélekednek, hogy Romániának bizonyítania kell, mert a schengeni csatlakozásnak a korrupció felszámolása az egyik fő feltétele. Ilyen formában az Európai Unió is vizsgázik, mert ha a román bírák megengedhetik maguknak, hogy megalapozatlanul ítéljenek el magas rangú politikusokat, akkor az unió igazságszolgáltatásával is bajok vannak. Ebben az esetben a kisemberekkel bármit megtehetnek, esélyük sincs arra, hogy megvédjék magukat.

Ha most végeznénk egy közvélemény-kutatást abban a témában, hogy ki hisz az igazságszolgáltatásban, nagyon a »nem« felé billenne a mérleg nyelve. Az elmúlt huszonöt év alatt nagyon sokan annyira biztosak voltak pártjuk vagy érdekeltségi körük védőhálójában, hogy már-már nyíltan vágtak zsebre közpénzeket, EU-s támogatásokat és mindent, amit lehetett. Elborzadnánk, ha beleláthatnánk egyik-másik község vagy város költségvetésébe, megyei szinten mindez sokkal meglepőbb lenne.”