„Pártján belül sem volt más lehetősége, mint az előremenekülés. Előbb megszabadult legveszélyesebb ellenfeleitől, majd sarokba próbálta szorítani, kiszolgáltatottá tenni a túl nagyra nőtt helyi, megyei vezetőket. Nem kockáztatott, a tisztújító kongresszust távolabbi időpontra tolta, ugyanakkor azzal is tisztában van, párttársai is tudják, ha most megbuktatják, az SZDP elveszíti a kormányzás kiváltságát, nem egy-két évre, de nagyon hosszú időre.

Ugyanígy hozzájuk tapadt szövetségeseinek, Gabriel Oprea vagy Tăriceanu pártjának, illetve a konzervatívoknak is egyetlen esélyük a megmaradásra, ha még legalább két évig ők lakhatják a kormánypalotát, tehát ha kiállnak Victor Ponta mellett. És persze tudja azt is, az ellenzék, az önmagát hirtelen túlnövő és rendkívül erősnek tűnő új liberális párt minden nyilatkozat ellenére sem akarja egyelőre átvenni a hatalmat. Nem készek erre, képlékeny a kohézió, túl sok régi, kompromittált figurájuk van még az élvonalban, nagyon sokat kockáztatnának, ha 2016 előtt kerülnének hatalomra.
Victor Pontának van másfél éve, ha jól taktikázik, megfelelően alkalmazkodik az elvárt új

irányhoz, akár meg is mentheti önmagát. Lehet, ezért meg kell hasonulnia, színt és elveket váltania akár többször is, de Romániában élünk, ahol minden elfogadható, a pillanat, a látszat számít. Meg­történhet, hogy hiába temetik most sokan, kaméleonként túléli a kudarcot, és sokak számára haza- és pártmentő hőssé válik?”