„Ami késik, nem múlik, Romániába, Lengyelországba, Horvátországba és más kelet-európai országokba is begyűrűzött a svájcifrank-sokk. A helvét nemzeti valuta példa nélküli felértékeléséből kicsírázó botrány és kétségbeesés újabb bizonyítéka annak, hogy a nagyvilágban folyó pénzügyi spekulációk áldatlan hatásai inkább a szegényebb országokat sújtják, s azokban is a legkiszolgáltatottabb kisembereket, akik mindig valami jobbra várnak, éppen ezért könnyen felülnek mindenféle csábos ígéretnek, de a végén mindig ők húzzák a rövidebbet.

Esetünkben sem fogja senki szidni a svájci pénzügyi zsonglőröket, sem a minden rendű és rangú bankokat, bankocskákat, hiszen azok a maguk logikája szerint működnek: csalnak, harácsolnak, becsapnak, kifosztanak, megkopasztanak. De mit lehet tenni, ha ez a bevett csízió és ezt szentesítik a pénzvilág által megrendelt törvények!? Nemzetköziek és nemzetiek egyaránt.

A kisember, a kisvállalkozó, aki arra vetemedett, hogy például frankalapú hitelt, kölcsönt merészelt felvenni (erre ügyesen »beetették« a bankok!), most tördelheti a kezét, esetleg készítheti, faggyúzhatja saját akasztókötelét, mert arra ébred, hogy fizetni nem tud többé, vállalkozása megbukik, vagyonkája odalesz, ott marad megoldás és támasz nélkül. S mindez történhet egyetlen éjszaka leforgása alatt, estétől reggelig, ahogyan most történt a svájci frankra alapozódó hiteleket felvevőkkel. Mert a helvét valuta megtáltosodott, s egyetlen nap leforgása alatt valami harminc­öt-negyven százalékot is emelkedett.”