„Mivel idén elméleti esélye sincs az RMDSZ parlamentből való kizuhanásának, a sokak által várt kéregmozgásokat is egészen más tényezők generálhatják.

Például a tulipános tisztújító kongresszus, amelynek asztalára legalább két, emésztésre váró gombóc kerül. Merthogy sem a székelyföldiek önálló területi szervezete megteremtésének ideája nem élvezi a többség támogatását, sem pedig a Marosvásárhely-krízis megoldása. S bár mindkét kérdés éget, a tűzoltás nem ígérkezik jó megoldásnak. Az alapszabály-módosítást is feltételező átszabások jelentős mértékben korszerűsíthetik az RMDSZ-t, ám ha megrekednek az állagmegóvó közbeavatkozások szintjén, az könnyen a szövetség fragmentálódásához vezethet.

Nagyot csalódhat viszont, aki ettől remél kényszerítő erőt. Az esetleg kitörő belháborúban ugyanis aligha kockáztatja majd meg bárki is a külső partnerkeresést, hiszen az a bizonytalansági tényezőkön túl plusz támadási felületeket is felkínál ellenfeleinek. De a néppárt is a hamleti kérdésre hajazó problémákkal küszködik, s amíg nem tisztázza közeljövőjét, könnyen megkapja a tárgyalási szalonképtelenség bélyegét.

A magyar–magyar összeborulás igénye közelít az egyöntetűség felé. Úgy tűnik azonban, hogy az igényeken túli állapottól még hosszú az út az ésszerű kompromisszumok meghozásáig.”