„Ez volt a benyomásunk az új év hajnalán a kincses városban is, ugyanis sajnos csak nevében volt európai a Kolozsvár Európa Ifjúsági Fővárosa projekt szilveszteri nyitánya: a színpad feliratától a közönség soraiban kiosztogatott zászlócskákig minden kizárólag románul hirdette, hogy mekkora megtiszteltetés érte a várost.

Értetlenségünk annál is indokoltabb volt, mivel azóta, hogy bejelentették, hogy a város pályázik erre a címre, a többnyelvűség meghatározó volt. Ráadásul a magyar PONT csoport egyik jelentős mozgatója első perctől a projektnek. Most meg a nyitányon azt kellett tapasztalnunk, hogy az egyébként mindenütt többnyelvű logó egynyelvűvé silányult, a multikultit pedig a szervezők letudták azzal, hogy meghívtak egy dán együttest.

Sokan maradtunk rossz szájízzel. Ott voltunk például néhányan, akik a funari időkben kerültünk Kolozsvárra egyetemre, s végig kellett néznünk egy város piros-sárga-kékké színezését, a gyűlölködés tettlegességig fajulását.

Az elmúlt közel egy évtizedben viszont kezdtek jó irányt venni a dolgok, s ha máig nem is sikerült elérnünk, hogy a város határa magyarul is hirdesse, hol járunk, illetve lekerüljenek a köztéri szobrok történelemhamisító feliratai, valami elkezdődött. Elég, ha a Kolozsvári Magyar Napokra gondolunk, amikor nemcsak hogy miénk a tér, de úgy tűnik, nem is zavarunk senkit, ráadásul a többségi nemzet képviselői is meg-megjegyzik, hogy milyen szép mindez.

A mosoly viszont most szilveszterkor nemcsak a mínuszoktól fagyott az arcunkra. Amellett ugyanis, hogy a város csak románul hirdette európaiságát, a főtér maga is a századeleji gyomorideg-kiváltó állapotokra emlékeztetett azáltal, hogy minden oszlopon legalább négy-öt román nemzeti zászlót lengetett a szél.”