„Szép lenne például Klaus Johannis államfői beiktatása kapcsán arról beszélni, hogy negyedszázad után a román demokrácia felnőtt annyira, hogy a nép vezetőjének választott egy nem román nemzetiségű és nem ortodox vallású jelöltet, azonban szó sincs erről.

Elsősorban amiatt, mert ma Johannis azért lehet az ország elnöke, mivel a Ponta-kormánnyal elégedetlenek tömegének protestszavazata biztosított számára helyzetelőnyt, másodsorban ugyebár – a kormányzó szociáldemokratákhoz hasonló – gyakorta sovén hangot megütő pártok sorakoznak fel mögötte. A mi nézőpontunkból ugyanakkor az sem feltétlenül jó ómen, hogy ő igazából nem az egyik őshonos kisebbség tagjaként határozza meg önmagát, hanem politikai nemzetet vizionál, amelyben mindenki román, és büszke is erre.

De vannak pozitívumok is. Máris szimpatikus például, hogy legfőbb céljai közül a politikai és a szociális ellátórendszerek reformját, valamint a korrupcióellenes küzdelem fontosságát emelte ki, amikre az ország valamennyi lakosának égető szüksége van. Cselekvési terve alapján egyébként egy újabb aktív államfőre számíthatunk, aki nemcsak a diplomáciában és a jogszabályok felülbírálatában vállal majd szerepet. Ezért is jogos a magyar közösség elvárása irányában, hogy ne hagyja figyelmen kívül sajátos igényeiket sem.”