„Pofont is majdnem kaptam már, amikor azt fejtegettem egy helyen, hogy az ortodoxia is nagyban hozzájárul ennek az országnak a visszahúzásához. Pedig amúgy értelmiségiekkel vitatkoztam. (Igaz, hogy a pofozkodni akaró másodállásban alkoholista is volt, de na.) Végül a verés elmaradt. Igaz, a tisztán látás is. Na persze azt is értem: kényesebb a téma, ha én, magyar akarom ezt elmagyarázni néhány románnak (mondjuk volt, aki egyetértett velem közülük is). Ám aki annyira sem képes, hogy ezeken a valójában téves és ide nem tartozó konotációkon túl is lásson, és magára a konkrét témára összpontosítson, annak végülis butaság eleve magyarázni. Én vagyok a hülye.

No, de attól még tény, hogy az ortodoxia is nagyban hozzájárul ennek az országnak a visszahúzásához. Egyrészt ugye főleg azzal, ahogyan még most sem nőtt ki a kommunista békepapi szolgaságból. Ahogy együttműködik a mindenkori politikai hatalommal kiszolgálja a mindenkori politikai hatalmat, szimbiózisban is él vele, belőle gazdagszik, és közben segít megvezetni a híveit. Ahogy a politikai hatalomhoz hasonlóan megtűri magában, a saját struktúráiban is a korrupciót, a hazugságot, a képmutatást. Mindemellett az, amilyen hatalmas és szerteágazó, sok ízében még belülről is ellenőrizhetetlen és ellenőrizetlen is, ahogy simán megfér a kereszténységgel együtt a mindenféle pogány praktikák gyakorlása is. Ahogy az egyház istentelenkedik. Ahogy butaságban és kihasználtságban tartja a báránykáit, és használja őket.

Eddig úgy nagyjából »rendben is van«, egyre több román és a legtöbb magyar is egyet ért ezekkel, sőt, a magyarok még kacsintanak, hátba is veregetnek bárkit, aki ilyeneket mond ki. Az ortodoxokról. Na, de nem, nem állunk meg itt. Hiszen nézzünk csak körül a saját házunk táján is. Vegyük csak a két legnagyobbat, ezek a legérthetőbb példák. Szóval, drága református és katolikus olvasók! Nem rémlik semmi, közelebbről? Ahogyan »a mi« egyházaink ugyanígy számtalan helyen és esetben ugyanígy kiszolgálják »a mi« pártunkat. Ahogy az RMDSZ és katolikus, valamint az RMDSZ és a református egyház a zsarolás, behódolás, kiszolgálás, kiszolgáltatottság látható és összettett kapcsolatrendszerében él. Ahogy a politikum itt sem annyira segíti, mint inkább használja, és néha jutalmazza az egyházat. Ahogy beférkőzött oda, és csak akkor tesz érte, ha az egyház is szolgálja őt. Csak akkor segít restitúciós ügyekben, ha cserében az egyház behódol neki. És ahogyan egyes politikusok már egyenesen a templomban is szövegelnek, kampányok során, és nem szakad le a mennyzet. Amit vélhetően amúgyis valami haver cégével, vagy pedig valamelyik politikus által ajánlottal erősíttettek meg. Meg ahogyan az egyház hátrébb lép, amikor kérik, és átadja a terepet, a hívek tömegét a politikumnak, manipulálás végett.

És ugyan, hol van már az, amikor az egyház a megmaradás, sőt, az ellenállás bástyája volt? A múltba veszett. A kommunizmus bukásával ennek is vége. Immár ugyanis nem az a rezsim van, amelynek ellenállnak, hanem az új hatalmi berendezkedéssel visszaélve a politikum épphogy beszivárgott az egyházakba is (ahogy az oktatásba, a civil szervezetekbe, mindenbe), és halálos ölelésben tartja, nem ereszti. A saját érdekében használja. (…)

Na és most jön a nagy hír. Most először úgy tűnik, immár az egyházak esetében is érezhető a bizalmi erózió. Ma láttam ugyanis azt a felmérést, amelyet az INSCOP intézet készített, és amely szerint nagy nehezen végre trenddé látszik összeállni, hogy csökken az egyházba vetett bizalom Romániában. (Ami jelen esetben főleg az ortodoxot jelenti, de azért nem csak.) A Szociális jellegű intézmények elnevezésű (hm, azért ez is megérne egy misét) kategóriában még mindig első ugyan az egyház, de folyamatosan csökken népszerűsége. Például májusban 63 százalék volt, júliusban 62, most 60. Persze ez még nagyon kis csökkenés. De amekkora erővel bír ez a gólem, és amióta tartja magát, ahhoz mérten már ez is valami.”