„Romániában jelenleg mintegy 350 ezer gyermek számít a külföldi munkavállalás miatt hátrahagyottnak, és még létezik 400 ezer, aki rövidebb-hosszabb ideig megtapasztalta vagy megtapasztalja ezt az állapotot. Az országban mintegy öt millió 0-18 év közötti gyermek él, ha egy kissé kerekítünk, ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag minden ötödik gyermek életének adott időszakában szülők nélkül nevelkedik.

Hihetetlenül nagy ez a szám. Az elmúlt években több kutatást is végeztek (különösképpen Iasi körül, mert Moldvából kiugróan sokan dolgoznak külföldön), valamint Máramarosban a hátrahagyott gyermekek körében és a legjellemzőbb válasz: nem az anyagi javakat (ezeket legtöbbször a vendégmunka eredményeként megkapják), hanem az állandó szülői jelenlétet, a szülőkkel való beszélgetést hiányolják a gyermekek, azt a mindennapos közvetlen kommunikációt, amelyet sem a mobiltelefon, sem a skype nem tud pótolni.

Az uniós SEEMIG program keretében (Dél-Kelet Európa kibocsátó országaiban vizsgálja a migrációs helyzetet) Hargita megye elméleti- és szaklíceumaiban, a IX. és XII. osztályokban nemrég készült nem egy amatőr, hanem szociológiai mintavétellel készült felmérés. Ebből kiderül, hogy a leendő végzősök mintegy fele úgyszintén külföldön szeretne dolgozni, leginkább Németországban óhajt letelepedni, de szóba jön Anglia, Svájc és Magyarország is.

Az uniós határok kinyíltak. Európa majdhogynem felbillen a kelet-nyugati áramlástól. Panaszkodni lehet. Imádkozni is. Szépen és meghatóan beszélni a szülőföldről. De egyvalami cáfolhatatatlan: valamiféle egyensúlyi állapothoz nélkülözhetetlen az itthoni gazdasági fellendülés és a hozzá köthető jövőkép.”