Nagyon nem csíptem azt a jelenetet sem, aminek még tíz évvel ezelőtt, egyetemistaként voltam a szemtanúja. Vajmi keveset tudtam a nemzetpolitikáról, amikor december 5-én a reggeli kávémat szürcsöltem, és még fogalmam sem volt arról, hogy milyen eredményt fog hozni az anyaországi népszavazás. A kollégiumi szobánk ablakából figyeltem éppen a járókelőket – a többnyire hozzám hasonló magyar egyetemistákat –, amikor szembesültem azzal, hogy mekkora manipuláció áll a kettős állampolgárságról szóló népszavazás mögött. Ismeretlenek jelentek meg ugyanis egy magyarországi rendszámtáblájú autóval, akik egy alkalmasnak vélt pillanatban egy fehér lepedőt helyeztek el az egyetem kerítésén a Nemzeti dal kezdő soraival. Nem sok idő telt el, amikor egy fényképezőgéppel felszerelkezett újságíró és egy operatőr szállt ki ugyanabból az autóból, akik alaposan dokumentálták a kifeszített feliratot. Nem néztem az aznapi híreket, így nem láthattam, melyik híradóban számoltak be az „egyetemisták” gerillaakciójáról, viszont tíz év távlatából üzenem nekik, hogy talpon vagyunk, és talpon maradtunk azóta is. A kérdés már csak az, hogy vajon meddig…
Egy szemtanú kései vallomása
Tíz évvel ezelőtt december 5-én a Mikulás nem hozott magyar állampolgárságot a külhoniaknak. De hozott aztán 2010-ben. Igaz, nem a Mikulás, hanem a kétharmados többséggel megválasztott Fidesz.
Hirdetés
Azóta is sokszor felmerül a kérdés – a rossz emlékű magyarországi népszavazás évfordulóján meg pláne –, hogy könnyített-e a külhoniak életén a könnyített honosítási eljárás. Vannak, akik elvitatják a jogokat, és olyanok is, akik „Trianon gyógyításaként” értelmezik a jelképes, de konkrét előnyökkel is járó magyar állampolgárságot. Nem kell jövendőmondónak lenni ahhoz, hogy megállapítsuk: soha nem lesz konszenzus ebben a kérdésben. Mert lehet nemzetegyesítésről beszélni, de ha egyszer a nemzet tagjai még azt sem értik meg, hogy egy nemzet tagjai, akkor az összenövés közös akarat híján egyszerűen elmarad, mint ahogy a konszenzus is. Annyi a különbség, hogy immár nem csak román, hanem magyar állampolgárként is elhagyhatom a hazámat, ha éppen olyan kedvem támad. A többi manipuláció, jobb- vagy baloldali rizsa. Ettől függetlenül nem csípem, ha megkérdőjelezik azt, hogy jogom van-e a magyar állampolgársághoz, és azt sem, ha bárki is azt hiszi, hogy a honosítás által könnyebbé vált „bozgornak” lenni idehaza, vagy erdélyi magyarnak lenni a távoli Angliában.
Hirdetés