„Amúgy az Adótanács is megéri a pénzét. Ezt az intézményt azért tartják az adófizetők zsebén, hogy a kormány adó- és pénzügyi politikáját felügyelje, és eddig is jócskán talált megalapozott kifogásolnivalót a kabinet munkájában. De amíg nem volt tiszta, hogy ki nyeri az idei elnökválasztást, a tanács elnöke soha nem szólalt meg olyan vehemensen, mint e költségvetés-kiigazítás kérdésében tette.

Arra hívták fel egyebek mellett a figyelmet, hogy a kormány hat rendben is megsértette a pénzügyi felelősségvállalás törvényét. Erre a kabinet a kormányülés elején sürgősségi rendeletet fogadott el, amellyel kivételt engedélyezett magának a vonatkozó előírások alól. Mintha a betörő a kiszemelt lakás ajtózárának megfúrása előtt felhatalmazást írna saját nevére a bent található javak birtokbavételére.

A büdzsémódosítást a kormányfő és költségvetési minisztere azzal indokolta, hogy többek között a közalkalmazottak bírósági úton elnyert anyagi követeléseit és állami körbetartozásokat fedeznek ezzel a lépéssel. Csakhogy a közalkalmazottak követeléseit rendező jogerős ítéleteket nem a múlt héten hirdették ki, és a most fedezett egyéb tartozások sem új keletűek, vagyis a számla jó ideje ott volt már az asztalfiókban, az előző költségvetés-módosításkor is ki lehetett volna fizetni.

Azonban a kormány akkor még alighanem nem tudta, mennyivel vágja vissza a közberuházások pénzkereteit. Mert hiába regélnek pozitív költségvetés-kiigazításról, az adatokból látható, hogy az elhalasztott beruházások helyett fizetnek ki egyéb tartozásokat. Az elhalasztott közbefektetéseknek pedig hosszabb távon negatív gazdasági hatásuk lesz. Ez volt az Adótanács kifogásának egyik sarkalatos pontja, amire a kormány egy szóval sem reagált, mert ezt nem lehet összefércelt sürgősségi rendeletekkel elkendőzni. Mint a szaktestület ama megállapítását sem, hogy a kormány képtelen jól gazdálkodni a költségvetéssel, szerintük ez a kiigazítás egy kétségbeesett kísérlet korábbi hibák kijavítására.”