„Meglátjuk, hogy a legutóbbi tüntetések, a Klaus Iohannis mellett az utcán leadott »szavazatok« mennyire befolyásolják a választás kimenetelét. Az első forduló azt jelzi, hogy nem a többségről van szó. Még ha mozgósító erejükkel plusz szavazatokat szereznek is, sőt ha megfordítják az eredményt – attól a jelöltjük nem lesz alkalmasabb. A helyzet egyébként az előző két elnökválasztásra emlékeztet, ugyanannak a kéznek a mesteri szervezésére utal.

2004-ben az esélytelenebb (és államfőnek nyilvánvalóan kevésbé alkalmas) jelölt azzal a hamis váddal riogatta és mozgósította az elveszített első forduló után a választóit, hogy egy bizonyos szoftverrel ellenjelöltje »horribilis« csalást készít elő; 2009-ben ugyanő párhuzamos kamu-népszavazást hirdetett a parlament létszámának csökkentéséről, az itthoni negatív eredményét pedig a külföldi szavazatok megmanipulálásával fordította meg. Mindkét esetben a diverziókeltés lényege a figyelem elterelése volt a főszereplő alkalmatlanságáról. Még nyilvánvalóbb volt a diverzió 2012-ben: a népszavazás eredményének megcsúfolása, az államelnök tisztségben tartása elsöprő ellenzéki győzelmet hozott a következő két választáson.

Visszatérve a mostani két jelöltre, az összehasonlítás Victor Pontának kedvez, aki kétségtelenül szívesebben, gyakrabban és könnyebben kommunikál, mint Klaus Iohannis. Nem mellékes, hogy az alkotmányt, általában a törvényeket is jobban ismeri. A legmagasabb tisztség szempontjából fontos, hogy jól beszél néhány világnyelvet. Miniszterelnökként egyre több ismeretre, tapasztalatra tett szert – és közvetítheti eredményeit. Akárki akármit mond, a Ponta-kormány egy szerencsétlen trendet fordított meg az ország társadalmi és gazdasági életében, több társadalmi csoport helyzetén javított. Arról nem is beszélve, hogy a csapata kompetensebb és kevésbé korrupt, mint a Bocé volt.

Klaus Iohannis remek dolgokat csinált Szebenben – főleg nemzetközi, azon belül is német segítséggel. Államelnöki politikáját a jogállamiság biztosítására és a korrupció elleni harcra élezné ki. (Miután az őt magát illető korrupciós vádakat sikerül tisztáznia.) Alkati hátránya – a megpályázott tisztség szempontjából – a beszédmódja: legalábbis ellenjelöltjéhez viszonyítva nehézkesen fejezi ki magát. Iohannis igazi gondja azonban természetesen nem ez, még csak politikai tapasztalatlansága sem. Hanem az, hogy olyan emberek állnak mellette, akik már egyszer gazdaságilag, politikailag és morálisan romlásba vitték az országot.”