„Ponta kapcsán valóban hajmeresztő, hogy sikerült elővakarni a süllyesztőből a szélsőségesen magyarellenes Corneliu Vadim Tudort. Persze Ponta és a PSD gyáva volt ahhoz, hogy közvetlenül kössön vele megállapodást, hiszen mit szólna hozzá a Nyugat, ezért odatették strómannak koalíciós partnerüket, az UNPR-t. Ez azonban nem változtat a tényen, hogy Vadim, a sovinizmus nagyromán apostola arra buzdítja majd szavazóit: Pontára voksoljanak a kisebbségi jelölt ellenében.

Nem mintha Ponta amúgy sokkal szalonképesebb lenne. Szinte már fárasztó felsorolni, mennyi mindent tett pártja és kormánya annak érdekében, hogy a magyarok ne érezzék jól magukat Romániában – kezdve a MOGYE magyar karainak megtorpedózásától a magyar konzulátusok létesítésének elutasításáig.

Az, hogy az RMDSZ-t felkérte koalíciós partnernek, csupán porhintés, hogy a külföld felé a toleranciáját bizonygassa. Az RMDSZ pedig mindehhez asszisztál, bár a koalíciókötés feltételéül szabott magyar igényeknek még töredéke sem teljesült. Viszont legalább rájött, hogy Ponta támogatása óriási felháborodást keltene a magyarok körében, ezért aztán Vadimot ürügyként felhozva hátrált ki mögüle.

Johannis kapcsán pedig csupán illúzió a transzszilván összeborulás: ő egy román párt románul gondolkodó, románul politizáló jelöltje, akinek úgy hiányoznak a magyar autonómiaigények, mint púp a hátára. Megválasztása viszont azt a hamis képzetet keltené, hogy Romániában kisebbségi szempontból minden a legnagyobb rendben van, hiszen egy kisebbségi is lehet államfő.

Ettől függetlenül borítékolható, hogy a magyarok többsége erdélyi szolidaritásból rá szavaz majd.”