„Johannis számára létfontosságú, sikerül-e megszólítania azokat az erdélyieket, akik az első fordulóban távol maradtak, hiszen látható: Erdélyben ő a győztes. Sokat számítanak a magyar voksok is. Megállapítható: a magyarok többsége sem a magyar szempontból esélytelen államfőválasztást, sem a magyar–magyar versenyben való állásfoglalást nem tartotta fontosnak. Ennek tudható be az alacsony részvétel, nagyjából mind az RMDSZ, mind az EMNP »kemény magja« ment el voksolni.
Mindemellett mind az RMDSZ, mind az EMNP számára kudarc, hogy kevés szavazót tudtak megszólítani – utóbbi számára külön fájdalmas, hogy Szilágyi Zsoltra csupán az indulását aláírásukkal támogatók negyede szavazott. Az RMDSZ eddigi retorikája alapján megtörténhet, hogy a korrupciós ügyek tépázta, számos magyarellenes gesztust tevő koalíciós partnerének jelöltje, Ponta támogatására szólítja a magyarokat a kisebbségi, de az autonómiaigényeket elvető Johannissal szemben.
Nem biztos azonban, hogy érdemes állást foglalni. Kérdéses ugyanis, hogy ha a magyarok már a magyar jelölteket is felvonultató első fordulóban sem mozdultak meg, a magyaroknak semmi jót nem ígérő jelöltekről szóló második kör jobban foglalkoztatja majd őket. És ha mégis, nem kizárt, hogy Johannist tekintik majd a kisebbik rossznak.”