„És az is kérdés, hogyan szavaznak a magyarok: a román központi napilapok majdhogynem tényként kezelik, hogy az RMDSZ Pontát támogatja a második körben. A közös kormányzáson túl hagyományosan elég nagy a barátság a román szocik és a tulipánosok között (az egyetlen korrupcióval megvádolt nehézsúlyú RMDSZ-es politikust, Borbély Lászlót anno a szocik mentették meg még ellenzékből [!] azáltal, hogy nem járultak hozzá a mentelmi joga megvonásához), illetve emlékezhetünk még arra is, hogy a 2012-es országgyűlési választások előtt titkos paktumot kötöttek. Ezt követően volt egy kis mosolyszünet az azóta már kiakolbólított liberális társelnök, Crin Antonescu miatt, de Antonescu kiválása után helyreállt a bukaresti rend, kormányra lépett az RMDSZ, de még mennyire, Kelemen Hunor még akkor sem tudta kihozni pártját a kormányból, amikor az általuk indított európai kisebbségi kezdeményezés ellen perbe szállt a román kormány – ott volt ugyanis a másik fő döntéshozó, Verestóy Attila, aki visszapofozta őt a helyére.

Ugyanakkor nehéz elképzelni, hogy a székelyek tömegesen szavaznának arra a Victor Pontára, akinek vezényletével valóságos hadjáratot indítottak a székely szimbólumok ellen, és akinek a regnálása alatt visszatértek a rosszemlékű nacionalista-soviniszta idők, Iliescu elvtárs a háttérből befigyel.

Pedig a magyar szavazatok eldönthetik a második forduló eredményét. A reggel közzétett részleges eredmények szerint Kelemen Hunor valamivel 320.000 voks fölött zárt, Szilágyi Zsolt több mint ötvenezret szedett össze. Tehát elvileg közel négyszázezer erdélyi magyart lehet(ett) aktivizálni az elnökválasztás kapcsán, ami elég lehet Johannis boldogságához. Másnak nemigen fog örülni, akármennyire is igyekszik vagy tolják hátulról, mivel két alapvető hendikeppel indul: az egyik, hogy nem román. A másik, hogy nem ortodox. Ha ő nyer, nehéz öt év vár rá.”