„Akinek lettek volna kétségei afelől, hogy Magyarország és a magyarság ellen szervezett kötözködési hecckampány folyik Brüsszelben és Washingtonban, az most már nyugodtan leszámolhat illúzióival, hiszen alig egy hét leforgása alatt háromszor próbálták meg sarokba állítani, kukoricára térdepeltetni a nemzeti kormányt, Magyarországot, de az egész nemzetet is.

Ezeknek a globális »demokráciáknak« rettenetesen fáj a magyarországi nemzeti jobboldal háromszoros választási győzelme, s ha otthon már nem sikerül győznie a szoclib egyre dicstelenebb táborának, hát Brüsszelben, Washingtonban tanítanák móresre a törvényes magyar kormányt. »Három csapással« egyszerre! Mert nem elég, hogy az osztrák szomszédok méltatlankodása és a hazai baloldal jelentgetései alapján kötelezettségszegési eljárást indítottak újra, állítván, hogy az új magyar földtörvény megsérti a szabad tőkeáramlás és a letelepedés szabadságának elvét, holott annyiról van szó, hogy a jogszabály megakadályozza a törvénytelen zsebszerződéseket, a magyar termőfölddel való üzérkedő spekulációt, röviden azt, hogy az ország földjét kihúzzák a magyar termelők lába alól.

Hogy mennyire cinikus itt kötelezettségszegést emlegetni, annak igazolására két példát is fel lehet hozni. Joáv Blum és a Lauder-társaság Gyurcsányék által támogatott példátlanul pofátlan telekszerzési machinációjának lelepleződése, akik egy lepusztult gyümölcsösért egy tájvédelem alatt álló sukorói területet próbáltak megszerezni, kaszinóváros építése céljából. Még egy amerikai bíróság is kinevette siránkozó keresetüket, bár én egyáltalán nem értem, mitől illetékes ilyesmiben egy amerikai bíróság?! A nagy demokráciaféltőknek talán inkább például az új román földtörvényről kellene vitatkozni, mely sokkal inkább rendőrségi és titkosszolgálati, semmint mezőgazdasági.”