Ne zaklasson engem, képviselő úr! – Válaszféle Szabó Ödön Bihar megyei képviselőnek

„Kérésekkel” keresett meg a héten Szabó Ödön képviselő – telefonon.
Hirdetés

 ”A kérések pedig se perc alatt átcsaptak elvárásokba, utasításokba, kioktatásba. Többek között az is érdekelte, »képzett« újságíró vagyok-e, mert a Láncra vert »istenmadara« című köröstárkányi riportomban »melléfogtam«, amikor azt állítottam, hogy a telekkönyvi kivonathoz nem férhet hozzá csak az érintett személy. Vagyis megítélése szerint van még mit tanulnom. (A képviselő úrnak tényleg ennyi jött le a riportból a pártja által önkényesen betáblázott emlékművel kapcsolatban?)

 
Majd miután kioktatott újságírásból, szememre vetette, hogy a nemzeti oldalt nem »ostorozom« arányosan a majd mindig kormányon lévő szövetséggel, és azt is elmondta, kibe töröljem, és kibe ne töröljem az elkövetkezendőkben a lábam, végül vett egy nagy levegőt, és emlékeztetett arra, hogy a mihályfalvai önkormányzat a közelmúltban alkalmazta a férjemet a művelődési házhoz, kulturális referensi beosztásban. Ezt a »kis apróságot« gondolom, a miheztartás végett fűzte hozzá. Azonban, képviselő úr, hadd fűzzem ehhez hozzá én is, hogy tizenöt esztendőn keresztül a férjem többet tett – ingyen – azért a közösségért, ahova tartozik, mint egyesek önök közül a megyeközpontban, illetve Balkániában – kemény pénzekért.
 
Tovább lépve, nem értettem azt sem, képviselő úr, hogy mondandójába miért szövögeti bele folyton és finoman árnyalva, de annál érthetőbben a családomra és a magánéletemre tartozó ügyeket, és főleg honnan veszi a bátorságot, hogy nemcsak újságíróként, de magánemberként is leckéztessen?
 
És mivel ön a végletekig feszült és ideges volt, főleg amiatt, hogy én egy »frusztrált ember« vagyok, illetve »egy sokadrangú mellőzött újságíró«, azt a kérdést is nekem szegezte, milyen erkölcsi alapom van nekem arra, hogy mások felett pálcát törjek? Főleg azok után, ahogyan a néhai Máté Imre mihályfalvai költő rokonommal, nagybátyámmal vagy tudom is én kimmel (?!) – nem értettem pontosan – elbántam. Egyáltalán, hogy van képem ilyen múlttal nyilvános leveleket írogatni, például Böcskei László megyés püspöknek, meg egyáltalán bármilyen véleményt formálni? (…)
 
Végezetül még annyit, hogy burkolt fenyegetőzéseitől nem biztos, hogy eltekintek. Tudja, az ilyesfajta megnyilvánulás már-már súrolja a hatalommal való visszaélés fogalmát. Ne zaklasson engem, képviselő úr! Hagyja, hogy végezzem a dolgom, ahogy a lelkiismeretem diktálja. Nekem se mindig tetszik az ön által képviselt szövetség politikája, így szíve joga önnek is, hogy ne értsen egyet az én újságírói munkámmal. De attól ön még politizálni fog, én meg újságot fogok írni továbbra is. Úgyhogy kvittek vagyunk.”
 

Hirdetés