„Ennek az egyetlen haszonélvezői a gépkocsi-forgalmazók és a bankok lehetnek, az adófizetőket inkább egy »első tisztességes munkahely« programmal kellene támogatni, de ilyent tán a következő évtized kormányaitól – politikai színezetüktől függetlenül – is hiába várunk.

Az új autóra vágyó fiataloknak első olvasatra még szimpatikus is lehet a kezdeményezés, melynek a gyártókon és a bankokon kívül nincs ki sokat tapsoljon. Az autóágazatnak jól jönne az eladások fellendítése, az iparágból megszólalók évi több ezer jármű eladásában reménykednek, nekik az is az érdekük, hogy az autóikat valaki kivigye a bemutatóteremből.

Ha részletre fizet, és közben száraz kenyéren él, számukra az sem baj. A bankárnak is jól jön, ha hiteleket tud kiadni, pláne, ha az állam részben garantálja is a törlesztést, mindannyiunk pénze, vagyis a költségvetés terhére. De igen nehezére esne bárkinek érthetően elmagyarázni, hogy a kuncsaftnak mi a jó abban, ha beleteheti a nyakát egy hétéves hiteljáromba, amiért cserébe egy olyan vagyontárgyat kap, amely már a megvétele másnapján elveszti értéke jelentős részét, és a kölcsön futamidejének lejártakor már csak egykori ára töredékét éri.

A program kapcsán elszavalt nyilatkozatoknak abban a részében van némi igazság, hogy a kezdeményezésnek környezetvédelmi vonzata is van. De nem ám azért, mert így csupa, kipufogógáz helyett rózsaillatot eregető járműcsodával lesznek tele az utak, hanem azért, mert ha egy átlagbérből élő fiatalnak ki kell fizetnie a részletet, az autóval járó egyéb költségeken kívül aligha marad pénze üzemanyagra is. „