„Akikről most beszélünk, mind a kilenc volt miniszter abban jeleskedett, hogy teljesen »informatizálták« a romániai oktatást, a Microsoft nevű amerikai világcéggel, annak leányvállalataival, valamint egy japán céggel olyan bérleti szerződéseket kötöttek, melyek – durván összeadva! – valami 110 millió euró kárt okoztak a román államnak, s a »kármentés« során nem csak az eladó, bérbeadó cégek jártak jól, de jutott a megforgatott pénzekből bőven a mi minisztereink zsebébe is. Tehát ők is nagyon jól jártak az oktatás »informatizálásával«, egyedül maga az oktatás nem nagyon járt jól, hiszen az a sűrű minisztercserék, a forradalmi reformok tobzódásában teljesen a tönk szélére, az anyagi és az intellektuális csőd közelébe került, számítógépestől, programostól.

Ez utóbbiakról kiderült egyébként, hogy nem is találnak egymással, összeférhetetlenek, akár a szalmakalap a nagykabáttal. De a pénz, az jött-ment, forgott, és el is tűnt szőrén-szálán.”