„Az RMDSZ-nek az sem segít, hogy nem is olyan régen visszafogadta a kebelére a Fidesz. Ugyanis ami más körülmények között természetes kapcsolatnak tűnne (a magyar kormánypárt és az erdélyi magyarság legitim érdekképviselete között), most a Fidesz külpolitikai irányultsága miatt gyanakvásra ad okot. Szélsőségesnek nem nevezhető bukaresti politikusok is úton-útfélen hangoztatják, hogy Kelemen Hunor Orbán Viktor révén Vlagyimir Putyin szekerét tolja.

Az RMDSZ elnöke nem véletlenül hangsúlyozta a tervezet bemutatásakor – bár jobbára eredménytelenül: »Nem vagyunk eszköze senkinek.« A tervezet szerzői túl sok szempontot akartak összebékíteni, próbáltak érzékenységekkel számolni, garanciákat adni. A dokumentum rendelkezik a 25 év után is kiforratlan román államrend legtöbb rossz vonásával, és ha így fogadnák el, a székely autonómia működésképtelen lenne. Ez a veszély azonban meglehetősen távoli.

Ugyan az utóbbi években valamicskét javult a román közhangulat, mégis évtizedeknek kell még eltelniük, hogy a Székelyföld különleges státust kapjon. Esély inkább arra lenne, hogy a magyar többségű övezetek az ország többi régiójával együtt, egy időben és többé-kevésbé egyforma autonómiát kapjanak, nevezzék azt bárhogyan, csak ne így. Mindazonáltal úgy néz ki, ez a tervezet nem kerül egyenesen a szemétkosárba: érdemi vita indulhat, legalábbis román–magyar viszonylatban, ami óriási előrelépés lenne.”