Jobboldali pártként az RMDSZ mozgástere, érdekérvényesítő képessége drasztikusan csökken, helyesebben a nulla felé közelít.

A probléma magyar szempontból az, hogy míg a budapesti álláspontot Európában nem sokan osztják –vagy ha mégis, jól titkolják –, addig a románok csupán visszhangozzák, amit Bécsből, Párizsból vagy Brüsszelből is hallunk.

Paradox, bár a Fidesz melletti nagyarányú elköteleződés okán érthető, hogy az erdélyi magyarság egy része sajnálatos módon tevékenyen részt vesz a román nyelvű közösségi médiában (is) az idegenellenes hullám gerjesztésében.

Ha a nagykövet nem volt tisztában a kijelentései várható hatásaival, akkor alkalmatlan. Ha viszont tudta, hogy milyen hatása lesz a megszólalásának, nyugodtan igazat adhatunk a román miniszterelnöknek: Zákonyi Botond provokált.

A román partnerek nem komolyak és nem is megbízhatóak. Annyira nem, hogy az RMDSZ az utóbbi két parlamenti ciklusban két különböző előjelű kormány tagjaként nem tudott érdemi előrelépést elérni a kisebbségi jogok terén.

Lehet, hogy a magyaroknak nincs okuk félni, de nagyon úgy tűnik, mintha lenne.

A mostani ellenzékbe vonulás felér egy ideológiai határvonal meghúzásával, ez pedig erőteljesen korlátozhatja az RMDSZ mozgásterét, és ebből eredően az érdekérvényesítési lehetőségeit.

A szociáldemokratákkal együtt kormányzó RMDSZ sincs irigyelni való helyzetben, miután a választás előtt semleges álláspontra helyezkedett, a magyarok 80 százaléka pedig Johannisra voksolt.

A dokumentum rendelkezik a 25 év után is kiforratlan román államrend legtöbb rossz vonásával, és ha így fogadnák el, a székely autonómia működésképtelen lenne. Ez a veszély azonban meglehetősen távoli.

Orbán egy ideje már biztosan nem az átlagos táborlakó miatt megy Tusványosra, még ha talán szívesen „koncertezne” maga is Rúzsa Magdi közönsége előtt.

Ha a szabadegyetem 25 évét egységesen kezeljük, megírható belőle a Fidesz és a magát nemzeti oldalnak nevező Tőkés-tábor radikalizálódásának és elszigetelődésének története.

Az ellenzékbe vonulás túl nagy ár lett volna egy hipotetikus európai kisebbségi keretszabályozásért.

Az RMDSZ mostani helyzete módfelett kényes. Kormányzati szerepvállalásának jócskán akadnak ellenzői a romániai magyarok körében, ha pedig az uniós kezdeményezés elbukik, az a gyakorlatban is igazolná az elméletet, hogy a kormányzás igenis árt a kisebbségi jogérvényesítésnek.

1993-tól, amikor először választották Markót az RDMSZ elnökévé, tanúja lehetett annak, ahogyan a nemzetközi intézmények fokozatosan elvesztik érdeklődésüket a romániai magyarság iránt.

Az autonómia szemszögéből a lassú lépések politikájánál csak az lenne rosszabb, ha tényleg sikerülne ráijeszteni a románokra.

Az elnök szövetségeseivel együtt nemcsak megpróbálja minden eszközzel megakadályozni az RMDSZ kormányra kerülését, de fontosnak tartotta felhívni honfitársai figyelmét, hogy a magyar kormány által is támogatott célok annyira arcátlanok, hogy azokért Franciaországban egyenesen letartóztatás járna.