„Lelkiismeretének teljes súlytalanságával pendítette meg, hogy felülvizsgáltatja az összes eddigi szerződést, amit egyéni vagy bűn- és tettestársi szövetségben kötöttek természetes személyek az állammal, amelyekben mindent, sőt még annál is púpozottabb földi jókat ígértek, ha az állam pénzét megkapják a vállalkozás (és profit off shore-os) kivitelére.
Lelki szemeink előtt már felködlött, akárcsak az egyszerű, de annál figyelmesebb választók és fejszámolóművészek elméje előtt, amint mérlegképes könyvelők, segédstrigulázók, számítógép-átprogramozók tömött sorokban görnyednek a világ vagy legalább is Európa legimpozánsabb parlamenti épületében a társzekereken és a dimbovicai konténerhajókon behordott szerződés-tömegek fölé, számolnak, gyököt vonnak, összevetnek, izzadva részeredményeket számítanak ki, aktákat csoportosítanak át, kilométereket gyalogolnak a másik raktárban feldobált irattemetőig a vonatkozó szerződéskiegészítések és határidőmódósítások meglelésére, napokat töltenek ott, mert nincsnek mutatók, levél- és irattári segédletek, nem hozták magukkal a GPS-t, aztán eltévednek a világ, de legalábbis Európa leg-legadminisztratívabb intézményében.
Tekintettel arra, hogy a vizsgálatot nem lehet időben egyetlen referensi beszámolóba tömöríteni, MM-nek a parlament s nyomában az alkotmánybíróság automatikusan mandátum-meghosszabbítást szavaz meg. Mire elkészülnek, összeállítják a jelentést és beterjesztik 2050-re, hazánk aktív kereső népessége elfogy, az eltartottak száma megnő. Igaz, ezalatt minden épkézláb ember az 1990-2014 között megkötött állami szerződések csalászati elemzésével lesz elfoglalva. Csupán az vigasztalja majd a hont, hogy a század közepén – ha addigra a globusi felmelegedés megáll – lesz mivel befűteni a zimankós téli napokon.”