„Régóta figyelemmel követem, hogyan válnak egyik-másik hazai és külföldi televíziós csatorna, napilap újságírói a bizalmatlanság tolmácsaivá. Hogyan gyártanak ideológiákat az általuk támogatott vagy az őket támogató politikusok botor kijelentéseinek, ballépéseinek védelmében, illetve azok ellenfeleivel szemben. Hogyan szórják el a társadalmi békételenség magjait még ki sem mondott felsőbb óhajra.

A bértollnok újságírók védelmét leginkább az az általános – de elhibázott – vélekedés biztosítja, hogy az újságírónak függetlennek kellene lennie. Mivel ez a függetlenség gyakorlatilag megvalósíthatatlan, a bértollnokok sem rosszabbak, mint azok, akik mindenki másnál gyorsabban, sokszor a tények felületesebb ismeretében, leírják sejtéseiket, véleményüket. (Ám sohasem bizonyosságaikat. A jó publicistának nincsenek bizonyosságai, csak kételyei, csak megérzései, amelyet azért közöl, hogy az olvasó kritikusan közelítsen ezekhez, ellenérveket keressen és találjon, így saját véleményt alakítson ki).

Az évezred első évtizedének a végén – egy elveszített választás után – az amerikai konzervatív újságíró kifakadt: eddig azt hitte, hogy az újságírás az egyetlen olyan szakma, amelyben a fogyasztók igényeitől el lehet tekinteni, mert az olvasók objektív beszámolókat várnak. Hát nem! Már azért sem, mert az objektivitás relatív fogalom. (Ha úgy véli, mint én, akkor objektív, ha kicsit másként látja, akkor szubjektív, ha teljesen másként tálalja: gazember.) (…)

Robert Turcescu többszöri árulása éppen azért veszedelmes, mert okkult, demokráciaellenes erőket szolgál. Máris sokan mondják, mindenki, aki a sajtóban dolgozik ügynök, a média a politikum szolgálatába szegődött, nincs is szükség komoly és közszolgálati sajtóra.

Tagadhatatlan, hogy titkosügynökök dolgoznak a médiában. Azokban az országokban is, ahol ezt a törvény tiltja. (Ettől titkosak.) Romániában csak egy ajánlás szól arról, hogy ügynökök kíméljék a sajtót. Azért is, mert a szabad, a külső politikai érdekektől nem befolyásolt sajtó a legjobb és leghitelesebb információforrás. De a legtöbb újságírónak fontosabb az olvasók bizalma, az igazság(osság) keresésének izgalma, a szabad vélemény nyilvánítás, mint az alezredesi rang.”