„A skót függetlenkedőknek – nem hetvenkedőket írtam – nem sikerült. Azt is tudtam kezdettől, hogy a skótok mostani jó dolgukban bizony nem mennek bele egyöntetűleg egy független és szabadságosabb nemzeti kalandba – az Európai Unióval szemben! Nagy-Britannia halmazával ígérte meg minden követelésüket – és meg is adja.

Ami példaadó lehet Európában és az Európai Unióban, az a népszavazás maga. Magunkról beszélek, elnyomottakról. Romániában még a fizika törvényei sem érvényesek akkor és mindenben, amikor az alkotmány csak úgy kijelenti, hogy Románia egységes stb. nemzeti állam. Hogy lehet nemzeti állam, ha lakosságának legkevesebb 30 százaléka nem román? Nos, így érvényesek a számok, adatok, törvények.

A népszavazást számtalanszor hamisították meg nálunk. Ez nem divat már, ez »tradíció«, ősi. Mi el ne szomorodjunk, mert van példa Tirolban, van Svájcban (érdekes, sosem emlegetik Svájc demokráciáját), sok helyen, csak hozzá kell vetnünk a vállunkat is, hogy jogunk, igazunk legyen. És egységesen. Felejtsük el, hogy a gyávák mennek bátran a fogorvoshoz, mert – ott ki merik tátani a szájukat. Mondjunk továbbra is autonomistát, mindenek ellenére, és sose hetvenkedőket. Mindenki tudja, hogy igazunk van, és sok román is igenel nekünk. Úgy, ahogy 1918-ban az erdélyi románok túlnyomó többsége nem akart a Regáthoz kerülni.”