Mégis mikor dolgoznak?

„Nálunk az államfő nem közvetít és kiegyensúlyoz, hanem széthúzást és konfliktust gerjeszt, az amerikai méretű törvényhozás egyféle álmos küldöttgyűlésnek tűnik – milyen fontos, jövőépítő jogszabályt vitattak és szavaztak meg idén? –, a polgármesterek a nincstelenség és a szociáldemokrata bedarálás között őrlődnek, a kormánytagok pedig láthatóan mindenhez értenek, az árvízvédelemhez és a nemzetközi joghoz is. Tanévkezdéskor mindenki – a saját népének eredetmítoszát rosszul tudó oktatási tárcavezető, a jogász kormányfő, a belügyi és közigazgatási, az igazságügyi, a védelmi miniszter is – a diákokat boldogítja bölcsnek vagy tréfásnak szánt intelmekkel, és számolatlanul osztja véleményét minden felmerülő kérdésről, holott többre mennénk, ha ki-ki a saját kaptafájánál szabná és varrná a rábízottakat. Akkor nem lenne gond az ábécéskönyv kinyomtatása, a gödrös utak feljavítása, a félkész építkezések folytatása, a korrupció és az adócsalás leküzdése, a nyaklótlan erdőirtás, a tanult fiatalok elvándorlása, az itthon maradottak kiábrándultsága. Milyen üdülés lenne – és mennyivel többet érne minden kampánybeszédnél – , ha valamit végre jól és időben elvégeznének, nem késve, visszaélésektől megszakítva, tákolva!”