„Végre tehát – azon túl, hogy már korábban több alkalommal is elismerték, túl sokáig húzódnak a perek – felvetődött, hogy esetmenedzsment problémák is lehetnek a bíróságok háza táján, ugyanakkor konkrét intézkedéseket követelnek a magisztrátusoktól. Akciótervet, határidőket, azaz: hatékonyságot, felelősséget, elszámoltathatóságot. Mindeddig ugyanis az „elfogadható időn belüli ítélethozatal” volt a legkonkrétabb válasz arra a kérdésünkre, hogy milyen határidőn belül kell megoldani egy-egy peres ügyet. Körülíró, semmitmondó, diplomatikus válasz, miközben egy egyszerű vagyonmegosztási per is évekig elhúzódik…

Azt is érdemes tudni, hogy a bírák esetében a fegyelmi felelősség két év után elévül, a Legfelső Bírói Tanács éppen emiatt az elmúlt két évre koncentrálta a bíróságok ellenőrzését. 

A hatékonyság természetesen nem csak az időfaktor függvénye. Az akciótervek elkészítőinek olyan megoldásokat kell találniuk, amelyek figyelembe veszik – a polgárok egyre nagyobb pereskedési kedvének köszönhetően – a bírói túlterheltséget, a magisztrátusok nem túl fényes munkakörülményeit, a közelmúltban életbe lépett új polgári és büntető törvénykönyvek hozta változásokat, a korrupciós esetek számának és főként bonyolultságának növekvő trendjét. Hiszen a végső cél nem csupán a mennyiséget illetően jó teljesítményre törekedni, hanem minőségi eredményre is. Azaz gyors, de igazságos ítéleteket hozni.”