„Az átvett egészségügyi kártyákat ugyanis nyugodtan betehetjük a vitrinbe mindaddig, míg a családorvosok, kórházak, egyáltalán, minden egészségügyi szolgáltató beszerzi a kártyaleolvasót, a közös szoftver megfelelőképpen fog működni, az orvosok megtanulnak dolgozni az adatbeviteli programban stb. Mert a lényeg nem az, hogy egy újabb kártyát őrizgessünk a pénztárcánkban. Tökéletesen működő informatikai rendszer nélkül az egész akció nem éri el a célját. Mivel az elektronikus kártyára kényes, személyi adatok is felkerülnek, és a sokat emlegetett hozzáférést lehetővé tevő „bizonyos feltételek” nem tudjuk, mit takarnak. Mint tavasszal, amikor népszerűsítették a kártyákat, most sincsenek információk arról, hogy pontosan milyen kötelező adatokat fog tartalmazni az elektronikus adathordozó, mi az, amit kérésre lehet rávinni, tartalmazza-e a szervadományozásra vonatkozó nyilatkozatot, mennyire biztonságos a rendszer, esetleg sérti-e a személyiségi jogokat, vagy hogyan garantálják, hogy ezek ne sérüljenek, esetenként pedig kit, milyen intézményt terhel a felelősség, lesz-e átfedés a majdani elektronikus személyazonossági igazolványra vitt adatbázissal? Mindaddig, míg nincs teljes átláthatóság a folyamatot illetően, a hatáskörök és felelősségek pontos leosztása, a reform e része csak papíron valósult meg.”