Tudom, hogy szemenszedett hazugságnak tűnik. A csodák mindig ilyenek. De csak addig, amíg az ember hinni kezd.
A nevem Kovács Pál. Mindennapi ember vagyok. Jedermann. Felkelek. Dolgozom. Eszem. Iszom. Ürítek. Alszom. Utódokat nemzek. Élek, mondják erre.
Életemben vannak pirosbetűs ünnepek is. Ilyen az újév. A karácsony. A húsvét. A fizetésnap.
A minap bementem a bankba. Részletet fizetnék, jó kispolgár gyanánt. Kedves szilikonlány ül a pult mögött. Nézi a monitor kék egét. Aztán felhő suhan el homloka előtt. Nem lehet, közli, árnyalatnyi szürkét keverve mosolyába. Miért nem? Jogom van hozzá. Letiltották a számláját. Megfagy bennem a vér. Bankszámla nélkül félember vagyok. Kik, kérdem remegve. Közelebb hajol, szinte feláll, s át a pult fölött, a bőrömig. A finánc, suttogja. Hirtelen csend. Leállnak a gépek, a riasztó, megdermednek az órák is. Mit tegyek, kérdem rémülten. Menjen el hozzájuk, sóhajtja a lány, és lemondóan legyint.
Kilépek a bankból. Szédülök. Megbecsült kispolgárból páriává lettem, egyik percről a másikra. És feloldozást csak a hivatalok legrettenetesebbikében, a fináncnál kaphatok. Nekivágok hát.
Bűnös. Ab ovo. Belépek a külső szentélybe. Az ablak mögött egy párka ül. Életem fonalát szövögető pókasszony. Lábai elé kúszom, jelentem, bűnös vagyok, 181 lejnyi tartozás perzselő keresztje nyomja vállam. Rám néz. És csoda történik. Mosolyog. Aztán még egy csoda. Istenem, rossz helyen járok? Ne álljak sorba, kinyomtatja nekem a bűnbocsátó cédulát. És megteszi. Állok, kezemben a papír. Mi ez? Fata morgana játszadozik velem?
A közbülső szentélyben újabb csoda. Azonnal sorra kerülök. A második párka méri az életfonalam. Ennyi, nem több. Nyújtom a cédulát. Megadással várom az ítéletet. A párka néz, mosolyog. Uram, ön csak 10 lejt tartozik fizetni. Micsoda? Így rendelkezett az állami Sors. A negyedik csoda hatására pattogzani kezd arcomról a rettegés vakolata. A hit aprócska lángja megnő szememben. Nem igazak a legendák. Nem sütögetnek itt senkit forró olajban. Nem herélik ki az eredendő pénzügyi bűnben fetrengő adófizető disznót. Nem és nem. Odaadom a bankót. Megkapom az újabb cédulát. Látom, amint életem fonala nyúlik a párka kezében, mint a befőttesgumi.
A harmadik szentélyben a legszörnyűbb párka ül, kezében fonalam, s valami ollóhoz hasonló tárgy. De most már bátran járulok terebélyes színe elé. Van hitem. Átnyújtom a cédulát. Ringva-rengve vizsgálja. És dübörögve érkezik az ötödik csoda.
Térdre rogyok. Vérkönnyek hullnak a párka szeméből. Köszönöm néked, Világ királynője. Ne köszönd, Kovács Pál, édes fiam. Az a helyzet, hogy a szokásos rovancsolás után maradt neked nálunk 287 lejed. Ebből lejön a 181 lej, marad 86 lej. Így van, vagy így van? Bólintok. Tagadhatatlan. Különben is, ki merne ellenkezni a csodatévő párkával? Te, fiam, fizettél még 10 lejt. Tehát van összesen 96 lejed. Holnap jöhetsz a bűnbocsátó céduládért, amit elviszel a bankba. Ja, és ha kitöltesz egy kérvényt, 45 nap múlva a 96 lejedet is megkapod...
A hangot még hallottam egy ideig. Az épület eltűnt. Kint álltam egy réten, virágok ármádiája között. Odébb egy farkas szeretkezett egy őzzel. Sült galambok burukkoltak a közeli fákon.
és saját magával sakkozott. Zuhogott rám a fény. Csak egy dolgot magyarázzon meg valaki, suttogtam a boldogságtól fulladozva: ha nekem ennyi pénzem volt az Isteni Fináncnál letétben, mi a bogos lófaszért tiltotta le a bankszámlámat? Nem válaszolt senki. A harmónia nem olyan dolog, ami meg szokott törni. Ámen.
Kicsit olyan az egész, mint amikor valaki megmondja, ki a fehér, ki a fekete. Ki a Jó, ki a Rossz. Mi meg nézünk, hogy ki ez? És miért mondja meg? És hogy jutottunk ide? Mert itt tartunk.
A szemét az szemét, a használt ruha pedig használt ruha. Egy új minisztériumi rendelettervezet szerint nincs sok különbség köztük, ennek pedig a turkálók látnák kárát, nem is kicsit.
Ritkán jár Erdélyben a dallamos hard rockban utazó szombathelyi Lord, ezért hívtak a fények, mert közöttük élek.
Ha rákérdezünk, tíz emberből kilencnek a Kék lagúna névre hallgató bányató, esetleg a Bocskai-kastélyrom jut eszébe Egeresről, ha egyáltalán bármi. Pedig sok minden egyebet is rejt ez a helyenként bizarr bányatáj.
Azt tudjuk, hogy mit kívánt a magyar nemzet 1848-ban, de mit akartak a románok és a szászok? Az MCC történész-kerekasztalán ez is kiderült.
Donald Trump szerint akár hamarosan lehet megoldás az ukrajnai háború lezárására – az amerikai elnök erről egy fehér házi eseményen beszélt, miután bejelentette, hogy hosszan beszélt telefonon Vlagyimir Putyin orosz elnökkel szerdán.
Grindeanu egyértelművé tette, nincs semmilyen politikai együttműködés az AUR-ral a bizalmatlansági indítványuk után. Vadonatúj vonatok álldogálnak egy bukaresti állomáson, mert nem tudjuk őket üzembe helyezni.
Törvényjavaslatot nyújtott be az RMDSZ, amely szerint a jelenlegi 292 lejes gyermekpénzt 100 lejre csökkentenék, a fennmaradó összeget pedig „jelenléti ösztöndíjként” csak a rendszeresen iskolába járók kapnák meg, további 50 lejjel kiegészítve.
Tragikus hirtelenséggel meghalt Takács Csaba, az RMDSZ egykori ügyvezető elnöke. A gyászhírt Kelemen Hunor szövetségi elnök tette közzé közösségi oldalán.
Egy beteg halálát vizsgálja az ügyészség, aki áprilisban került a brassói kórház sürgősségi osztályára, ahol kezelést írtak fel neki, majd hazaengedték. Röviddel ezután otthon meghalt.
A PSD ágyba dől az AUR-ral, csattognak a demokratikus valagok a függöny mögött. Egy PSD-s szenátornő lemond a pornófilm láttán. A főni utánaereszt egy füttyöt, közben lengeti a fütyköst. És még csak nem is sokánt.
A PSD ágyba dől az AUR-ral, csattognak a demokratikus valagok a függöny mögött. Egy PSD-s szenátornő lemond a pornófilm láttán. A főni utánaereszt egy füttyöt, közben lengeti a fütyköst. És még csak nem is sokánt.
A mostani kamaszok és fiatalok nyomás alatt szocializálódtak, és ez könnyen visszaüthet.
A mostani kamaszok és fiatalok nyomás alatt szocializálódtak, és ez könnyen visszaüthet.
Földbe állhat a PSD, erre pedig ők is most jönnek rá. Történelmi időket élünk.
Földbe állhat a PSD, erre pedig ők is most jönnek rá. Történelmi időket élünk.
A szociáldemokraták most épp még több pénzt húznak ki a zsebünkből, hogy megvédjék a voksaikat.
A szociáldemokraták most épp még több pénzt húznak ki a zsebünkből, hogy megvédjék a voksaikat.
„Hééo politikusok! Büdös ganék vagytok mind? Hééo politikusok! Loptok, csaltok, hazudtok!” (Belga)
„Hééo politikusok! Büdös ganék vagytok mind? Hééo politikusok! Loptok, csaltok, hazudtok!” (Belga)
Patkányozik a kormányfő, patkányozik a legutóbbi parlamenti választásokon győztes párt fője, patkányozik egy helyi főnököcske. És persze, patkányozós kommentektől nyüzsög a közösségi média kommentmocsara.
Patkányozik a kormányfő, patkányozik a legutóbbi parlamenti választásokon győztes párt fője, patkányozik egy helyi főnököcske. És persze, patkányozós kommentektől nyüzsög a közösségi média kommentmocsara.
A Fidesz-vereség erdélyi világvége hangulatú megélésének okai nem Magyarországon, hanem itthon keresendők.
A Fidesz-vereség erdélyi világvége hangulatú megélésének okai nem Magyarországon, hanem itthon keresendők.
Tegyük le a fegyvert a lövészárokban és nézzük meg, mit mond a matek, avagy a magyarországi országgyűlési választások eredményei az erdélyi magyar csendes többség szemszögéből.
Tegyük le a fegyvert a lövészárokban és nézzük meg, mit mond a matek, avagy a magyarországi országgyűlési választások eredményei az erdélyi magyar csendes többség szemszögéből.
A szemét az szemét, a használt ruha pedig használt ruha. Egy új minisztériumi rendelettervezet szerint nincs sok különbség köztük, ennek pedig a turkálók látnák kárát, nem is kicsit.
A szemét az szemét, a használt ruha pedig használt ruha. Egy új minisztériumi rendelettervezet szerint nincs sok különbség köztük, ennek pedig a turkálók látnák kárát, nem is kicsit.
Kicsit olyan az egész, mint amikor valaki megmondja, ki a fehér, ki a fekete. Ki a Jó, ki a Rossz. Mi meg nézünk, hogy ki ez? És miért mondja meg? És hogy jutottunk ide? Mert itt tartunk.
Kicsit olyan az egész, mint amikor valaki megmondja, ki a fehér, ki a fekete. Ki a Jó, ki a Rossz. Mi meg nézünk, hogy ki ez? És miért mondja meg? És hogy jutottunk ide? Mert itt tartunk.
Kicsit olyan az egész, mint amikor valaki megmondja, ki a fehér, ki a fekete. Ki a Jó, ki a Rossz. Mi meg nézünk, hogy ki ez? És miért mondja meg? És hogy jutottunk ide? Mert itt tartunk.
A szemét az szemét, a használt ruha pedig használt ruha. Egy új minisztériumi rendelettervezet szerint nincs sok különbség köztük, ennek pedig a turkálók látnák kárát, nem is kicsit.
Ritkán jár Erdélyben a dallamos hard rockban utazó szombathelyi Lord, ezért hívtak a fények, mert közöttük élek.
Ha rákérdezünk, tíz emberből kilencnek a Kék lagúna névre hallgató bányató, esetleg a Bocskai-kastélyrom jut eszébe Egeresről, ha egyáltalán bármi. Pedig sok minden egyebet is rejt ez a helyenként bizarr bányatáj.