// 2026. október 13., kedd // Kálmán, Ede
Papp Attila Zsolt Papp Attila Zsolt

Az aktivizmus diszkrét bájtalansága, avagy válasz Szakáts Istvánnak

// HIRDETÉS

Kedves Szaki, a köztéri reklámkockák lefújása apropóján írott szöveged elég sok irányból megközelíthető, de akárhonnan rugaszkodom neki, ugyanoda jutok.

(Külön)Vélemény

Szerző: Papp Attila Zsolt
2014. augusztus 27., 15:13

Hogy továbbra sincs köztünk nézetazonosság. Ami a legkevésbé sem baj, vitázni jó dolog, és bár azt a Főtéren megjelent, a kockalefújó aktivistákat ledorongoló szöveget, amelyre te reagáltál, nem én írtam, főszerkesztőként vállalom, és magam is egyetértek vele. Mondom ezt úgy, hogy közben nem áll szándékomban tagadni, a város köztéri hirdetménypiacának és kulturális kommunikációjának állapotát illetően természetesen közel sincs annyi ismeretem és tapasztalatom, mint neked, aki évtizedek óta – nagyon helyesen – ezzel (is) foglalkozol. 

De ha már minden harmadik mondatodban a polgár felelősségére és a közügyek alakításában való részvételének fontosságára hivatkozol,  

megszólítva érzem magam. 

Mint polgár, aki több mint másfél évtizede él Kolozsváron és annak vonzáskörzetében. Mert ebben, kedves mester, történetesen egyetértünk. Mint ahogy a polgári engedetlenség dolgában is. Thoreau ugyan leírt elég sok butaságot is, de a polgári engedetlenségről szóló traktátusa nekem is kedves olvasmányom, és egy másodpercig sem szeretném elvitatni a polgár jogát (sőt, szigorúbb értelmezésben: kötelességét) arra, hogy valamilyen módon viszonyuljon ahhoz, ami a környezetében történik. 

 

Nekem mindezzel az égvilágon semmi bajom nincs: nekem azzal van bajom csak, hogy a te értelmezésedben ez a viszonyulás csak egyfajta lehet. Mielőtt döbbenten tiltakozni kezdenél, hogyan is feltételezhetek rólad ilyesmit, hadd mondjam el, mire gondolok.

 

 

Érzésem szerint félreérted az álláspontomat (és a hozzám hasonlókét): számomra az effajta civil aktivizmusnak elsősorban nem a formája problémás, hanem a tartalma. A lényege, ha úgy tetszik, a tárgya. Nem a lefújás tényét kárhoztatom, hanem az intencióját. Számodra evidens, hogy ha valaki öntudatos, a környezetéért felelősséget érző polgár, akkor csakis mérhetetlen megvetéssel viszonyulhat a köztérhasználat ezen formáihoz, holott ez korántsem magától értetődő. Esetemben sem, pedig kifejezetten öntudatos polgárnak tartom magam, másként nem is írnám ezt a szöveget.

 

Távol álljon tőlem, hogy „az aktivistákra” valami differenciálatlan masszaként tekintsek, sejtem, hogy meglehetősen heterogén közegről van szó, személyek, ügyek, módszerek mentén tagolódó világról, amelynek számos „ügyét” magam is támogatom, ennek, ha kell, hangot is adok. Mint ahogy történt ez a Billy Idol-koncert esetében – akkor egyértelmű volt számomra (is), hogy a város főterének egész napos megszállása és kisajátítása, ráadásul bagóért, egyáltalán nem korrekt. Előfordul azonban a szövegedben egy fontos mondat: „Vannak arányok.” Nos, nekem alapvetően  

az arányokkal van bajom, pontosabban az arányérzék hiányával.

 

Tudom, persze, hogy ilyesmit elvárni azoktól az emberektől, akik a nagyvárosi gerilla-aktivizmust életformaként művelik, eléggé utópisztikus gondolat. De ahogyan nekik joguk van arra, hogy híján legyenek az arányérzéknek, nekem meg – öntudatos polgárként, ugyebár – jogom van arra, hogy ez zavarjon.

 

Őszinte leszek veled: azt gondolom, hogy amikor egy valóban jelentős ügy (mint például Verespatak) leülni látszik, akkor az életvitelszerű aktivisták pótcselekvésekbe kezdenek. Így hát nekirontanak a szélmal..., izé, a reklámkockáknak, esetleg a cirkuszoknak, hogy miért mernek medvét táncoltatni, mert az rendjén van, hogy emberek életüket kockáztassák a trapézon, vagy az oroszlán leharapja az idomár fejét, de hogy égő karikán kelljen átugrálnia szegény állatnak, az tűrhetetlen. (Feltételezem, a cirkuszok után az állatkertek következnek.)

 

Vállalva annak ódiumát, hogy demagógiával (hogy is fogalmaztál: „hangulatköltész és lájkhajhász”?) fogsz megvádolni: az bezzeg nem tűrhetetlen, hogy Kolozsvár rendkívül multikulturális polgármestere megmagyarázhatatlan okokból elzárkózik a kétnyelvű helységnévtáblák kihelyezésétől, sőt megtámadja az erre vonatkozó döntést a bíróságon. Én legalábbis egyetlen reklámkocka-lefújó vagy Conti-erkélyfoglaló aktivistát sem láttam, aki odaláncolta volna magát egy kétnyelvű táblához vagy többnyelvű feliratokat fújt volna valahová, bárhová. Ejszen a spréj drága lehet, tartalékolni kell fontosabb célokra. Pedig itt a kolozsvári polgárok igen nagyszámú közösségének komfortérzetéről lenne szó, talán számítanak ők is annyit, mint a cirkuszi oroszlánok.

 

Node térjünk vissza ezekhez a szerencsétlen kockákhoz: számomra elég  

nehezen értelmezhető ez a fajta köztérfetisizmus. 

 

Az az elképzelés, miszerint minden, magáncélokkal is összefüggésbe hozható megnyilvánulás a polgárok közterülethez való jogának csorbítása lenne, tetszetős gondolat ugyan, de a szabadpiaci demokrácia körülményei között – sajnos vagy sem – életszerűtlen. Ha ezt komolyan vennénk, el kéne távolítanunk az összes hirdetőoszlopot, a házak homlokzatára felhúzott reklámpannót, betiltani minden szabadtéri rendezvényt, elszállítani mind egy szálig az autókat, valamint be kéne zárnunk minden vendéglátóipari teraszt, amely nem zárt és privát térben kap helyet. Ez utóbbit, bevallom, kifejezetten sérelmezném, mert az öntudatos polgár általában szeret nyaranta letelepedni egy korsó sör mellé a korzón, és bámulni a köztér nyüzsgő életét. Mire használnánk végeredményben a közteret, ha az a maga tiszta és érintetlen formájában maradna? Tudom, andaloghatnának a szerelmespárok (a kockák helyén is!) és lehetne továbbra is jó nagy tüntetéseket szervezni, mert nem gátolnának a mozgásban a hirdetmények.

 

 

És bárhonnan is nézem, mintha azt sugallnád: többek közt az a probléma, hogy a mocsok kapitalista cégek ez által a kultúrszféra elől veszik el a hirdetési felületet. Ez sajnálatos módon valószínűleg így van, ezért felcsillan annak a halovány reménye, hogy mégis csak sikerül valamiben közös nevezőre jutnunk. Node halkan kérdem, akkor hogy is van az, hogy nem a hirdetmény tartalma, hanem a kockának mint keretnek az érvényessége kérdőjeleződik itt meg? 

 

És felvetődik a probléma, hogy lehet-e, szabad-e ennyire vakon, a szövegkörnyezet teljes elhanyagolásával, mindenfajta valós érzékenységet figyelmen kívül hagyva nekimenni valaminek, aktivista hevületből? Elfogadom azt, hogy te erre igenlően válaszolsz, de tudnék mondani olyan meghökkentő példákat, amikor a plakátra mint hordozóra vonatkozó felszólítás sajátos kölcsönhatásban kezd működni a hirdetés tartalmával, s ezért nehezen függetleníthetővé válik a kettő egymástól. (Meggyőződésem szerint a magyarnapos plakátra ráfestett Ocolește-mă! / Kerülj el! felirat is ebbe a kategóriába tartozik, de ennél sokkal extrémebb variációk is elképzelhetők.) Az ilyesmi: érzéketlenség. Mások egyéni vagy közösségi érzékenységének semmibevétele pedig nem tartozik az állampolgári erények közé.  

Nota bene: a kontextus igenis számít. 

 

És még egyszer, mert nem lehet eléggé hangsúlyozni: az arányok, mester, az arányok.

 

Ettől még a Kolozsvári Magyar Napok eseményei rendben lezajlottak, szép volt, jó volt, kockástul és anélkül. Érzem is, hogy – részemről legalábbis – a téma kicsit túl van tárgyalva. Legközelebb, levelezgetés helyett, igyunk meg egy sört.

 

Ha lehet, köztéren.

 

 

Fotók: Szabó Tünde

A vitaszöveg előzményei a Főtéren:

// HIRDETÉS
Különvélemény

Game over vagy új játék betöltése – van-e még biztonsági mentés a romániai klasszikus politikában?

Fall Sándor

A játék már a 2024 végi elnökválasztással véget ért, azóta a korábbi mentésből betöltött verzió fut.

„Nem alázlak meg, de ezt viszont meg kell csinálnod, fiam”

Sánta Miriám

Merengés az iskolai és otthoni felelősségvállalásról és a jelenlegi oktatási miniszterről.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Betekintés a tudománymetria működésébe – mit is akar most a Román Akadémia?

Sánta Miriám

A cikkgyárosoktól a peer review-ig elmagyarázzuk, min megy keresztül egy mai romániai kutató.

„A magunkkal folytatott belső küzdelem időnként mellékvágányokra visz”

Sólyom István

Senkinek sincs kőbe vésett szerződése a sorstól arra, hogy képes megbirkózni a szabadsággal – mondja Pálfy Zoltán történész, a BBTE adjunktusa. Nagyinterjú, I. rész.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Legyen Călin Georgescu az elnök, és legyen végre kormányon az AUR!
Főtér

Legyen Călin Georgescu az elnök, és legyen végre kormányon az AUR!

Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.

Böjte Csaba keményen üzent azoknak, akik elvitatják a piski emlékhelyre kapott támogatást
Krónika

Böjte Csaba keményen üzent azoknak, akik elvitatják a piski emlékhelyre kapott támogatást

Nyilvánosan adott választ Böjte Csaba ferences szerzetes a Hunyad megyei Piskin tervezett ’48-as emlékhely kialakítására kapott magyar állami támogatással kapcsolatos kritikákra. A szerzetes büszke arra, amit a történelmi szentély megmentéséért tett.

A mioritikus politikus, a kivándorló románok, a bevándorló idegenek és az őshonos gyűlölet
Főtér

A mioritikus politikus, a kivándorló románok, a bevándorló idegenek és az őshonos gyűlölet

A mioritikus politikus a multikulturalizmus lelkes híve, amíg csak hangoztatni kell a szépen zengő szólamokat. Ám amikor a valóság elkezd bevándorolni, elpárolog a lelkesedés. Ami érthető. Csak problémás.

Luxusfehérneműre és parfümökre szórták a közpénzt az Országos Meteorológiai Szolgálatnál, meg lett a következménye
Székelyhon

Luxusfehérneműre és parfümökre szórták a közpénzt az Országos Meteorológiai Szolgálatnál, meg lett a következménye

Luxusfehérneműre, parfümökre, kozmetikumokra és több ezer lejes díszcserepekre költötték a közpénzt az Országos Meteorológiai Szolgálatnál. Diana Buzoianu ügyvivő környezetvédelmi miniszter lemondásra szólította fel az intézmény vezetőségét.

Szerelem a raktérben: így járt túl a Securitate eszén az erdélyi lány és az angol kamionsofőr
Krónika

Szerelem a raktérben: így járt túl a Securitate eszén az erdélyi lány és az angol kamionsofőr

Egy erdélyi kötödei munkásnő és egy angol kamionsofőr szerelméből államügy lett a kommunista Romániában. A hatóságok megtagadták tőlük a házasságkötést, ezért a lány a jármű rejtett rekeszében, ingbálák közé bújva hagyta el az országot.

A játszótérhez már nagyok, hát kikértek két sört a fiatalok: még a szüleiket is megbüntették
Székelyhon

A játszótérhez már nagyok, hát kikértek két sört a fiatalok: még a szüleiket is megbüntették

Több mint ötezer lejes pénzbírságot róttak ki a marosvásárhelyi helyi rendőrök, miután két fiatalt sörözésen kaptak. Az őket kiszolgáló pincér járt rosszabbul.

// még több főtér.ro
A Fotógróf
2026. szeptember 24., csütörtök

A Fotógróf

Túlzok, persze, amikor azt mondom: amit a múlt század második felében Szabó Tamás kolozsvári fotóművész nem látott, azt nem volt érdemes látni. De nem túlzok, amikor azt mondom: mindent látott, amit fontos volt látni.

A Fotógróf
2026. szeptember 24., csütörtök

A Fotógróf

Túlzok, persze, amikor azt mondom: amit a múlt század második felében Szabó Tamás kolozsvári fotóművész nem látott, azt nem volt érdemes látni. De nem túlzok, amikor azt mondom: mindent látott, amit fontos volt látni.

Különvélemény

Game over vagy új játék betöltése – van-e még biztonsági mentés a romániai klasszikus politikában?

Fall Sándor

A játék már a 2024 végi elnökválasztással véget ért, azóta a korábbi mentésből betöltött verzió fut.

„Nem alázlak meg, de ezt viszont meg kell csinálnod, fiam”

Sánta Miriám

Merengés az iskolai és otthoni felelősségvállalásról és a jelenlegi oktatási miniszterről.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Betekintés a tudománymetria működésébe – mit is akar most a Román Akadémia?

Sánta Miriám

A cikkgyárosoktól a peer review-ig elmagyarázzuk, min megy keresztül egy mai romániai kutató.

„A magunkkal folytatott belső küzdelem időnként mellékvágányokra visz”

Sólyom István

Senkinek sincs kőbe vésett szerződése a sorstól arra, hogy képes megbirkózni a szabadsággal – mondja Pálfy Zoltán történész, a BBTE adjunktusa. Nagyinterjú, I. rész.

// HIRDETÉS