Nem Billy Idolon akarom elverni én a port, dehogy, szegény valószínűleg nem tudja, milyen ügybe keveredett. Még csak nem is a hipsztergyerekek forradalmi aktivizmusát kívánom dicsérni, a minden letaposott fűszálhoz odaláncoljuk magunkat hevülete elég távol áll az ízlésemtől. Remélem, nem orrol meg érte munkaadóm, a kiváló Szakáts István, de azt kell mondanom, hogy a Grínpísz típusú szabadtéri látványszínház legalább annyira szól a benne résztvevők egójáról, mint a képviselt ügyek súlyosságáról, de ez most más téma, a fizetéslevonást tudomásul vettem, menjünk tovább.
Csakhogy van itt egy hangsúlyos csakhogy.
A civil aktivistáknak ezúttal igazuk van,
még ha nem is épp azért, amiért gondolják. Némi megértő fejcsóválással vettem tudomásul (jóvan, fiam, ügyes vagy, de most már beszéljünk komoly dolgokról), amikor a TIFF egyik főtéri vetítésén egyesek azt kifogásolták, hogy a fesztivál szervezői merészelnek belépőt kérni. Rablókapitalizmus, hát hogyne.
Csakhogy (már megint). A TIFF egyrészt talán a legfontosabb azon rendezvények közül, amelyek miatt Kolozsvárt egyáltalán jegyzik Európa kulturális térképén – a Magyar Napok vagy az Interferenciák mellett, a sor folytatható, persze – vagyis egyértelmű gazdasági és presztízshaszna van.
Másrészt a filmszemle vállalta a szabadtéri vetítéssel járó pénzügyi kockázatot: belépőt szedett ugyan (az anarchobalos aktivisták ájuldozása közepette), de a kultúrafogyasztókat nem fosztotta meg sem köztérhasználati joguktól, sem a műélvezet lehetőségétől. A filmeket a kerítés túloldaláról is pompásan lehetett nézni az óriáskivetítőn. Ha ennél nagyobb komfortot akartál, hát fizettél, mert a filmkészítő és -forgalmazó bácsiknak és néniknek is meg kell élni valamiből.
De ha ez így megy, hogy egy cég, elkerülendő a leégést (mivel a stadiont nem tudja megtölteni) gyakorlatilag adományként megkapja az önkormányzattól a város főterét – mert ugye azt az ezerháromszáz lejt senki nem tekinti bérleti díjnak –, az ezzel járó üzleti kockázatot viszont nem hajlandó vállalni, kvázi magánterületként használja, és falat emel köréje, akkor tényleg kibérelnénk mi is a Főteret, ugyanennyiért, és majd belépőt szedünk az arra járóktól. Jó móka lesz.
Üzenem azoknak, akik szerint ez a kapitalizmus, hogy
ennek semmi köze a szabad piachoz
– ez pont az ellentéte. Nem szeretném túldimenzionálni a kérdést, de ez valóban többről szól, mint a szőkített hajú egykori rocklegenda bulija. Ez olyan banánköztársaság-ízű ügylet.
Billy meg csak teszi a dolgát, koncertezik, megereszt egy lázadó ordítást, és belovagol Kolozsvárra, mint John Wayne, akire mindig is szeretett volna hasonlítani.
Címlapkép: Erdély László
