„Valószínűtlen, hogy Adrian Năstase fejéből a börtönbüntetés kiverte a szociáldemokráciát. Hogy például hirtelen elkezd a néppártisággal kacérkodni. Mivel nem követem figyelemmel a baloldal vívódásait, fogalmam sincs, hol tartanak, s például mi lett Tony Blair »harmadik útjával«. (Az említett konferencia elméleti kérdésekkel foglalkozó megbeszélés-sorozatán a sztárfelszólaló Anthony Giddens volt, akinek A harmadik út című könyve a Blair-féle irányzat Bibliája. A neves szociológus az esélyegyenlőség megteremtését állította a baloldal programjának középpontjába, feladatként a szegénység elleni harcot, az oktatás színvonalának emelését, a jóléti rendszer reformját és a társadalmi kohéziót – igen, tíz évvel ezelőtt, a kisebbségek, bevándorlók helyzetének rendezését – jelölte ki fő feladatként.)

Năstase egyelőre a szabadságba, a civil életbe tért vissza. Ha majd az aktív politikába is visszatér, s tisztséget vállal, az nagyon magas tisztség lesz. És majd elválik, hogy a megpróbáltatások bölcsebbé tették-e, vagy a kreativitásnál erősebb benne a bosszúvágy. Mindenesetre az egyedüli román politikusnak tűnik, akiben megvan az önkorlátozás képessége.

De ha már Tony Blairt, a századvég nemzetközi baloldalának Bill Clinton mellett legnagyobb politikusát említettem, jó lenne, ha a vezetők színezettől függetlenül – tehát a mi magyar vezetőink is – szem előtt tartanák a mondását: »Engem a nép nem azért választott meg, hogy kövessem, hanem azért, hogy vezessem őt.«”