Üzenem tíz évvel idősebb önmagamnak

Nem tudom, hogy én hol leszek tíz év múlva, de abban biztos vagyok, hogy örömmel (s ahogy én ismerem magamat, nem kevés pátosszal és melankóliával) fogom fellapozni a saját, naplóvá vedlett műsorfüzetemet.
Hirdetés
“A Kolozsvári Magyar Napok műsorfüzetének utolsó lapjai üresen maradtak. Nem mintha nem lett volna mivel megtölteni, vagy nem került volna még program, amire elküldtük volna a kolozsváriakat. Hanem azért, hogy mindenki beleírja személyes gondolatait Kolozsvárról, a Házsongárdról, a Farkas utcában található csokis-banános óriáspalacsintáról, Tamás Gáborról vagy a Ványa bácsiról.
 
És miután beleírta, szépen tegye fel a könyvespolcra, mondjuk a héten Kolozsváron is bemutatott Lovasi-könyv és Magyari Tivadar még frissebb könyve közé. Aztán tíz év múlva, talán éppen a tizenötödik Kolozsvári Magyar Napokra hangolódva lapozza fel, és jusson eszébe, hogy milyen volt az ötödik.
 
Nem tudom, hogy én hol leszek tíz év múlva, de abban biztos vagyok, hogy örömmel (s ahogy én ismerem magamat, nem kevés pátosszal és melankóliával) fogom fellapozni a saját, naplóvá vedlett műsorfüzetemet. Az is könnyen meglehet, hogy megbontok majd egy üveg ménesi kadarkát mellé.
 
Kolozsvárra fogok gondolni, amely sohasem volt konkrétan az otthonom, de a rendezvény idején ismét élettel teli New York szállóban járva nekem is ugyanúgy fájt a lelkem, mint a tősgyökeres kolozsváriaknak fájhatott. Mit fogok lejegyezni az én „magyar napjaimról”? Túl sokat nem, hiszen számomra az 5. Kolozsvári Magyar Napok a munkáról szólt, s azt mégsem érdemes hosszan taglalni, hogy utolsó napra, hisztis pillanatainkban már az Óperrrencián túlra kívántuk Oszkárt az iroda előtt tollászkodó összes galambbal együtt.
 
Két fontos dolgot mégis lejegyeznék, hogy tíz év múlva is emlékezzem rá, s ki tudja, más számára is érdekes lehet az, amit üzenek a tíz évvel idősebb énemnek. Egyrészt: becsüld és tiszteld azt, aki valamit tenni szeretne a városodért, legyen az városi elöljáró, önkéntes, civil vezető vagy utcaseprő. Másrészt: légy mindig türelmes az idősekkel (akkor is, ha már te is annak számítasz).
 
Szerintem erről szól, és tíz év múlva is erről kell szólnia a Kolozsvári Magyar Napoknak, mint ahogy az összes közösségi eseménynek szűk hazánkban. Az én könyvespolcomon helyet kapó műsorfüzet által ezt fogom üzenni a tíz évvel idősebb önmagamnak.” 

 

Hirdetés