„Felmérés: a románok tényleg nem szeretik a magyarokat – olvasom többfelé, ennek az újságnak a virtuális hasábjain is, melybe most írok, s valósággal mellbe vág az a problémátlanság, amivel a nemzetneveket használja mindenki.
Mintha senki nem hallotta volna azt a viccet, mely szerint az egyik szomáliai gyermek megeszik két banánt, a másik nem eszik egyet sem, és éhen hal, átlagban tehát a szomáliai gyermekek ettek egy banánt. Bizonyára jobban is el lehet mondani, de most nem a csattanó a lényeg, hanem az, mekkorát csal egy bármilyen alacsony hibaszázalékkal elvégzett felmérés, és a leginkább, a legsúlyosabban, a legmegbocsáthatatlanabbul éppen abban csal, amit a legnehezebben vagyunk képesek kezelni: az érzelmi viszonyulás tekintetében. Egészen más ahhoz viszonyulni, hogy ettek egy banánt, mint ahhoz, hogy éhen hal.
A statisztika teljesen összezavarja és átveri azt, aki szemügyre veszi, mert úgy tesz, mintha az emberekkel különféle számtani műveleteket lehetne végezni, s ebből a képtelenségből még hiteles következtetéseket is le lehetne vonni.”